A magyar kormánynak a magyar állampolgárok alapvető demokratikus jogait sértő tevékenységét kritizáló Sargentini-jelentés kapcsán a dilemma, amivel szemben állunk, tulajdonképpen igen egyszerű: a magyar emberek oldalára állunk, vagy a jogaikat 8 éve folytatólagosan sértő, a politikai és demokratikus szabadságjogaikat egyre inkább szűkítő Orbán-kormányt szolgáljuk ki. Szomorúan látom, hogy a szabad, demokratikus, szolidáris és sokszínű Magyarországgal szemben magukat ellenzéki pártoknak mondó szervezetek is a mindezt tagadó kormány mellé állnak.

Tartalmilag a Sargentini-jelentésen nem lehet fogást találni. Pontos, részletes adatokkal alátámasztott, elismert nemzetközi szervezetek (EBESZ, Velenecei Bizottság, ENSZ, stb.) dokumentumaira támaszkodó szöveg kerül az Európai Parlament elé, amelybe még a Fidesz jónéhány módosítóját is bevette a jelentéstevő. A dokumentum 12 területen mutatja be az alapvető demokratikus jogok sérelmét. Ezek közül 11 a magyar polgárok sérelmére történt (és csupán egy, a menekültügyi szabályok semmibe vétele nem az ő jogsérelmeikkel foglalkozik). Az igazságszolgáltatás függetlensége elleni támadások, a médiaszabadság szűkítése, a választási rendszer torz volta, az oktatási és tudományos szabadság sérelme mind-mind a mi jogainkat ássa alá. És egyetlen olyan kritika nincs benne, amit az ellenzéki pártok az elmúlt években ne kifogásoltak volna. A Fideszt soraiban tudó Európai Néppárt nagyjából fele is egyértelműen támogatja a jelentést, tagjai aktívan részt vettek annak kidolgozásában. Jövő szerdán csupán az lesz a kérdés, hogy kisebb, vagy nagyobb felük áll szemben kritikusan az Orbán-kormánnyal, ezen múlik, hogy lesz-e kétharmada a jelentésnek.

De vajon az európai intézményeknek dolga-e véleményezni a jogállamiság magyarországi helyzetét? Az Európai Unió épp arról szól, hogy közösen létrehoztunk egy közösséget, közösen elfogadott értékek és alapjogok mentén, és elköteleződtünk ezek betartása mellett. Semmilyen közösség nem létezik, amelyik normákat hozna létre, de tagjai azok követését kölcsönös ne próbálnák kikényszeríteni. Annak a közösségnek, amely nem így cselekszik, vége van, azok a normák érvénytelenné válnak. Az EU, ha nem tesz lépéseket a közös értékei betartatása érdekében, akkor megkérdőjelezi a saját létét, mint alapértékeken és alapvető jogokon nyugvó közösségét. A normaszegés azonnal ragadóssá válik (Lengyelország, Románia példáját említeném csak), az adott normákat betartók pedig okkal teszik fel a kérdéseket, hogy akkor nekik miért kéne más alkalmakkor, amikor nekik nem tetsző közös szabályokat kell alkalmazni, ragaszkodni hozzájuk. Ez a folyamat a közösség nyílt szétveréséhez vezet, és nyilván ez Orbán célja is: lebontani az EU-t, mint közös értékeken és alapjogokkon nyugvó (egyébként persze sok hibával működő) közösséget, és a gazdasági előnyök (elsősorban az ellopható EU-s milliárdok) megtartása mellett a politikai-demokratikus normákat kiiktatni a rendszerből. Ez az orbáni Európa-vízió.

Ebben a kérdésben kell állást foglalni, amikor szavazunk a jelentésről, és ebben nem lehet Orbánék mellé állni senkinek, aki Európa jövőjéről pozitívan, még ha a jelenéről adott esetben kritikusan is gondolkozik.

Mindez persze nem jelenti, hogy sok közvetlen következményt várhatunk a jelentés elfogadásától. Azt csupán a vita megkezdése követi az Európai Tanácsban, amelynek kimenetele kétséges. Ez persze baj, és rámutat az EU intézményi-eljárási hiányosságaira, amikre egyébként már a 2013-as Tavares-jelentés is nagyon határozottan felhívta a figyelmet. Európa jelenleg nem rendelkezik hatékony eszközökkel arra, hogy a versenyjogi, távközlési vagy környezetvédelmi előírásaihoz hasonló hatékonysággal betartassa a közösség alapját képező demokratikus normákat. Erre megoldást kell találni a jövőben. De az biztos, hogy a jelenleg rendelkezésre álló eszközök alkalmazása ellen szavazás nem a megoldás, hanem a probléma része. Mint ahogy azok is, akik emellett döntenek.

Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője

Csatlakozz!