A PM korábban üdvözölte a görög népszavazás eredményét; akkor azt írtuk: „egy új európai egyezséget látunk szükségesnek, ami nemcsak Görögország és az EU viszonyában, hanem a teljes unióban érvényesíti a szolidáris és fenntartható gazdaság- és társadalompolitikát”.

Sajnos nem így történt: egy kártékony diktátum született az eurózóna csoport és Görögország között. Rossz Görögországnak, mert olyan súlyos intézkedések szerepelnek benne, amik zsákutcát és nem kitörést jelentenek. Rossz a hitelező eurózóna-tagállamoknak, mert ha a görög gazdaság nem kerül emelkedő pályára, ők sem számíthatnak a kölcsönök visszafizetésére. És rossz az EU-nak, mert nem néz szembe az eurózóna szükségszerű reformjával.

A megállapodás akár a szándékolttal ellenkező hatást is kiválthat, az eurózóna további repedezéséhez vezethet. Ugyanis a monetáris unió jelenlegi formájában megszilárdítja a gazdasági fejlettségbeli különbségeket, és ezt az uniós támogatások sem tudják ellensúlyozni.

Súlyos csorbát szenvedett az európai eszme, az eurózóna belső szolidaritása, hiszen ez a diktátum a népszavazásra adott durva politikai reakció – büntetés, amivel a centrumországok és szövetségeseik példát akartak statuálni, és nem a görögök megerősödése, az eurózóna megszilárdítása céljával született.

Görögország mindvégig ragaszkodott az euró megtartásához, hogy megelőzze a monetáris unió kiszámíthatatlan következményekkel járó elhagyását. Mindazonáltal Görögország valódi dilemmája nem a népszavazáson megfogalmazott kérdés, hanem az, hogy az euró megtartása érdekében vállalják-e ennek politikai-gazdasági árát, vagy a megszorítás-ellenes politika és a hosszú távú versenyképesség érdekében megkockáztatják-e az euró feladását. Egyelőre az előbbi úton indultak el, de nem lehet tudni, végigmennek-e rajta.

A görög történet komoly tanulságokkal jár Magyarország számára is. Bizonyossá vált, hogy jelenlegi formájában az eurózóna-tagság komoly versenyképességi hátrányt jelent egy fejletlenebb tagállam csatlakozása esetén. Ezért indokolt a gazdasági és monetáris unió megreformálása, az európai integráció mélyítése; a közös pénzügyi intézményrendszer mellett nagyobb közös költségvetésre, több szolidaritást mutató, erős szociális Európára is szükség van.

Ugyanakkor ezzel kapcsolatban van egy saját, külön bejáratú magyar dilemma is: jobb lenne-e csatlakozni egy féloldalas monetáris unióhoz, és ezzel megelőzni egy újabb fideszes gazdasági ámokfutást, vagy inkább itthon, politikai eszközökkel próbáljuk-e megakadályozni, hogy a magyar gazdasági és monetáris irányítás a Fidesz korrupt érdekeinek és félkegyelmű ötleteinek szolgálatában álljon.

Mi, a PM-ben úgy gondoljuk, ez hamis dilemma. Egyszerre kell itthon alternatívát állítani a Fidesszel szemben, és küzdeni Európában annak érdekében, hogy az eurózóna mielőbb képes legyen jól működő egységbe tömöríteni az Unió eltérő fejlettségű gazdaságait.

Budapest, 2015. július 14. 

PM Sajtó