Május elsején szerte a világon a munkavállalók azt ünneplik, hogy déd- és ükszüleink kivívtak olyan munkavállalói és szociális jogokat, amelyeket a mai munkavállalók is élvezhetnek itt, Magyarországon is.

Sajnos pontosabbak vagyunk, ha azt mondjuk, hogy élvezhettek. Ma hazánkban ugyanis olyan kormány van, amely a válságra hivatkozva hatályon kívül helyezte a munka törvénykönyvét, és mindent a munkavállaló és a munkáltató közötti egyedi megállapodásokra bízna.

Május elseje emlékeztessen bennünket arra: nem szabad hagynunk, hogy könnyedén elvegyék tőlünk azt, amiért déd- és ükszüleink a könnyüket és vérüket adták. Azért tudtak ők célt érni a „3x8” jelszavával, mert összefogtak és szakszervezetekbe tömörültek. Az általuk elért vívmányok kezdenek kicsúszni a kezünkből: a munkáltatók kétéves munkaidőkeretet vezethetnek be, és szabadság nélkül, szinte éjjel-nappal rabszolgaként dolgoztathatják a válság után a dolgozókat. Soha nem volt olyan fontos, hogy a munkavállalók összefogjanak, mint most!

Soha nem volt olyan fontos szerepe a szakszervezeteknek, mint most! A Párbeszéd teljes erejével támogatja a munkavállalókat a jogos érdekérvényesítő harcukban.

A Párbeszéd azért választotta az alapjövedelmet a május elsejei konferenciája témájául, mert egyetértünk abban Ferenc pápával, hogy az alapjövedelemmel konkrétan elérhetővé válna azon „humanista ideál, hogy nincs munkás jogok nélkül”.

A legfontosabb jogunk az élethez való jog, ennek egyik legfőbb garanciája pedig az alapjövedelem. Ez a koronavírus és a kormányzat embertelensége miatt terjedő, súlyos társadalmi válságban minden eddiginél világosabban látszik.

Ezért követel a Párbeszéd – a hagyományos szakszervezeti követeléseket kiegészítve – alapjövedelmet, most!

Budapest, 2020. május 1.

Tordai Bence,

a Párbeszéd frakcióvezető-helyettese