Bemutatta népegészségügyi javaslatcsomagját a PM. A "Betegségügy helyett egészségügy" kiadvánnyal arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy még mindig méltatlanul elhanyagolt a megelőzés és a népegészségügy szerepe az egészségügyben. A korábbi kormányok egészségügyi stratégiái gyengén valósultak meg, a rendszerváltás óta nincs sikertörténet a népegészségügy területén. A fejekben sem zajlott le paradigmaváltás, pedig a szakértők régóta mondják, hogy a gyógyítás/kuráció felől a prevenció és rehabilitáció felé kéne elmozdulnia az orvostársadalomnak, illetve ilyen irányba kéne kiszélesíteni az ellátást.

A XX sz.-ban új népbetegségek jelentkeztek – mint például a szív-és érrendszeri, mozgásszervi és egyéb panaszok, mentális és lelki betegségek. Ezekkel kapcsolatban a népegészségügynek a megelőzést kéne előtérbe tenni. Ennek számos útja van: mindenképpen kell foglalkozni a különböző típusú környezeti okokkal: nagyon sok betegség okozója a szennyezett levegő, víz, egészségtelen táplálkozás, a rossz munkafeltételek, a rosszul működő közösségek. Foglalkoznunk kell az életmódunkkal (mit eszünk, mennyit mozgunk, kerülni kell a káros anyagokkal kapcsolatos önsorsrontó magatartást). Nagyobb figyelmet kell fordítani az életkörülményekre, fel kell erősíteni az ellátórendszerben a stressz, addikciók, a túlsúly, az allergia megelőzését és kezelését. Strukturális váltásra van szükség: a háziorvos lehetne a megelőzés központi „figurája”, úgy, hogy a csapatába be kéne venni a védőnőt, patikust, gyógytornászt, dietetikust, addiktológust, gyógytornászt stb.

Fontos lenne a civil és egyházi szervezetek megerősítése a folyamatban, méltatlanul kevés forrás áll a rendelkezésükre – pedig a megelőzés illetve a rehabilitáció oroszlánrésze hárulhat rájuk, megfelelő képzés és infrastruktúra kialakítása mellett.

Nagyon rossz a társadalom átszűrési aránya, sok leszoktató – de még több „rászoktató” programra is lenne szükség (egészséges táplálkozás, mozgáskultúra), valamint fejlesztés az oktatás és kommunikáció területén is. Ezek bár forrásigényes ágazatok, de el kell jutni oda, hogy a megelőzésre is forrást allokálunk – hiszen ez tehermentesíti az ellátórendszert is. Már néhány éven belül érezhető lenne az erre fordított források hatása. Megelőzéssel és rehabilitációval csökkenteni lehet a szociális kiadásokat is.

Meggyőződésünk, hogy a rossz népegészségügyi helyzet a gazdasági növekedésnek a gátja. Olyan állapotban van a társadalom, hogy ha lenne is elegendő munkahely, akkor sem biztos hogy találnánk megfelelő egészségi állapotú és megfelelően képzett munkaerőt.

Kormányváltás esetén azonnal el kell kezdeni az egészségügy rendbetételét. A szakmájukhoz értő szakembereket kell ültetni a megfelelő pozíciókba, és teljes jogi, alkotmányjogi rendrakásra van szükség. Vissza kell állítani a társadalombiztosítás alkotmányos védelmét, mert most az emberek (úgy hogy nem is tudnak róla) nem járulékot, hanem adót fizetnek, amiért semmi nem jár. Az alaptörvényből most hiányzik az egészséghez való jog, mint alapjog – azonnal vissza kell tenni. Külön tárcát kell kapnia az egészségügynek. Ebben, és számos más alapkérdésben teljes az elszántság és az egység az öt párt között, a programjaink finanszírozhatók, meg tudjuk csinálni. 

Budapest, 2014. február 10.