FÜGGELÉK

az Együtt 2014 és a Párbeszéd Magyarországért szövetségi megállapodásához

BEVEZETŐ

A rendszerváltás utáni magyar kampányok és kormányok története a politika közpolitika feletti dominanciájának története. A rövid távú hatalmi érdekek és az ezek megvalósítása érdekében folytatott politikai kommunikáció rendre kiszorította a döntéshozásból a szakmai szempontokat. A bejelentések jól előkészített reformok helyett gyakran kommunikációs patronokra épültek, és még ha voltak is megfelelően előkészített közpolitikai programok, ezeket gyakran azelőtt megszüntették, hogy gyümölcsük beért volna.

A választási kampányokat ezzel párhuzamosan a nagyotmondás, a betarthatatlan ígéretek, vagy ennek ellenkezője, a semmitmondás, a valódi szándékok titokban tartása jellemezte. E két szélsőség között párját ritkították az olyan esetek, amikor egy politikai erő részletesen kidolgozott és megfelelően megalapozott tervekkel állt a választók elé. A kommunikációs szempontok dominanciája komoly károkat okozott már 2010 előtt is, a 2010-es kampánnyal kezdve ugyanakkor már saját határait feszegette. Orbán Viktor és a Fidesz csak néhány hangzatos ígéretet tett – így például, hogy “megvédik a nyugdíjakat” – melyeket rendre megszegett. Ennél is károsabb volt semmitmondásuk: nem ígértek alkotmányozást, mégis új alaptörvényt alkottak, méghozzá a politikai közösség jelentős részének kizárása mellett.

Az Együtt 2014 és a Párbeszéd Magyarországért választási szövetsége deklaráltan szakítani kíván ezzel a rossz gyakorlattal. Szakítani akarunk a felelőtlen ígérgetés, de a semmitmondás politikájával is. Szakítani akarunk azzal a megközelítéssel, mely szerint üres asztalfiókkal is neki lehet kezdeni egy választási kampánynak, mondván a választókat úgyis csak a hangzatos, de betarthatatlan ígéretekkel lehet meggyőzni. Mindezek érdekében szövetségi megállapodásunk mellé egy olyan közpolitikai alapvetést is csatolunk, amely világossá teszi, hogy milyen célok érdekében és főbb vonalait tekintve milyen eszközökkel fogunk kormányozni, ha erre felhatalmazást kapunk a választóktól.

A közpolitikai alapvetés nem választási program: annak megalkotása egy olyan elmélyült folyamat, amelyhez a szövetségünk megkötése után, szakértők és választópolgárok bevonásával lehet tisztességgel hozzáfogni. A folyamatot siettetni más okok miatt sem lett volna célszerű: egy reális választási programnak a legfrissebb gazdasági és társadalmi adatokra, információkra kell épülnie, ezek pedig – bő egy évvel az országgyűlési voksolás várható időpontja előtt –még nem álltak rendelkezésre. Tudatában vagyunk annak, hogy az Orbán-kormány kudarcos, a növekedést lefojtó gazdaságpolitikája következtében milyen szűk lesz a következő kormányzat költségvetési mozgástere; éppen ezért óvakodunk attól, hogy olyan ígéreteket fogalmazzunk meg, melyek fedezetét nem látjuk biztosíthatónak, vagy amelyek hasznossága ismereteink alapján nem igazolható egyértelműen. Arra azonban már most is vállalkozhatunk, hogy közösen megfelelő fogódzókat adjunk a magyar polgároknak annak megismeréséhez, hogy milyen értékek képviseletére és milyen célok megvalósítására fogtunk össze.

A közpolitikai alapvetésünk világos értékrendszer talaján áll: elkötelezettek vagyunk egy szolidáris, igazságos és fenntartható Magyarország víziója mellett, mely újra megbecsült tagjává válhat az európai nemzetek uniójának. Arra szövetkezünk, hogy ezeket az értékeket a gyakorlatba tudjuk átültetni.

KÖZPOLITIKAI ALAPVETÉS

I. DEMOKRÁCIA

A 2010-ben hatalomra került kormánypártok működésük kezdetétől szisztematikusan rombolták az alkotmányos demokráciát. A hatalomgyakorlást ellenőrző, független intézmények élére – akár a hivatalban levő tisztségviselők elmozdításával is – pártkatonákat neveztek ki vagy választottak meg, az Alkotmány sorozatos ad hoc módosításaival évszázados jogállami elveken léptek túl, korlátozták a nekik ellentmondó Alkotmánybíróság hatásköreit, megkísérelték hatósági felügyelet alá vonni a médiát. Ezt a folyamatot tetőzte be a konszenzus nélkül elfogadott új Alaptörvény a hozzá kapcsolódó sarkalatos törvényekkel együtt, amellyel együttesen béklyóba kívánták zárni a következő, demokratikusan megválasztandó kormányok kezét, visszametszették az alapvető jogok védelmét, lehetővé tették az Alkotmánybíróság pártkatonákkal feltöltését, kísérletet tettek az igazságszolgáltatási rendszer lerohanására, valamint saját világnézetüket próbálták ráerőszakolni az ország egészére. Mindehhez a hatalom olyan viselkedése társul, amely minden korlátot, minden ellensúlyt, minden párbeszédet le kíván rázni magáról: a hatalomgyakorlás mércéjévé kizárólag saját (olykor naponta változó) akaratát teszi meg. A normarendszer lerombolása és az akaratos hatalomgyakorlás együttesen oda vezetett, hogy végzetesen meggyengült Magyarországon a jogállam és az alkotmányos demokrácia.

Az országnak új alkotmányra van szüksége: olyanra, amelyet a civil társadalom széleskörű bevonásával folytatott alapos szakmai előkészítés után a politikai erőtér minden érdemi, jelentős támogatással bíró szereplője támogat, majd amelyet népszavazás erősít meg. Nincsenek illúzióink: messze vagyunk még attól a politikai helyzettől, amikor ez az ideál megvalósulhat. Addig is azonban haladéktalanul korrigálni kell mindazt a rombolást, amit az Alaptörvény és a sarkalatos törvények végeztek el az alkotmányos demokrácián: tiltani kell a visszaható hatályú jogalkotást, védelemben kell részesíteni a jogszerű várakozásokat, alapjogi védelmet kell adni a szociális biztonsághoz, az egészséghez vagy a lakhatáshoz való jognak, vissza kell állítani a független alkotmányos testületek hatásköreit és tekintélyét, különösen helyre kell állítani az igazságszolgáltatás függetlenségét és az Alkotmánybíróság hatáskörének teljességét, ki kell teljesíteni a helyi önkormányzatok autonómiáját, valamint le kell bontani a kormányozhatósággal szemben emelt akadályokat. Mindezt pedig nem lehet a pártok vagy a parlament belügyének tekinteni, ezért a magunk részéről már jóval a 2014-es választások előtt a lehető legnagyobb konkrétsággal a közvélemény elé fogjuk tárni részletes közjogi elképzeléseiket, amelyeket a társadalommal és a szakmai szervezetekkel való egyeztetés nyomán véglegesítünk.

A jogállam helyreállítása ugyanakkor csak jogállami eszközökkel lehetséges. Semmilyen politikai cél nem legitimálhatja a jogi eljárásrend áthágását, mivel ez olyan precedenst teremtene, ami még inkább rombolná az alkotmányos demokrácia szerkezetét, egyben megalapozná a négy, nyolc vagy tizenkét évvel későbbi újabb és újabb erőszakos alkotmányozást. Éppen ezért a közjogi korrekcióra csak kétharmados parlamenti többséggel kerülhet sor.

Tudatában vagyunk annak, hogy az alkotmányos demokrácia helyreállítása két egyenrangú elemből áll: a jogszabályokban megjelenő hatalmi szerkezet jogállami átalakítása mellett a hatalomgyakorlás módjának megváltoztatása legalább annyira fontos feladat. A jogállam nem azonos a jogszabályok betűjének betartásával: hozzátartozik a jogállamban megtestesülő értékek tiszteletben tartása, a közösség iránti alázat, a mérséklet és a belátás is. Mindez nem elsősorban jogszabályalkotás kérdése, hanem a hatalomgyakorlókkal szembeni erkölcsi követelmények érvényesítése.

Az állam és a politikai iránti bizalom újjáépítése nélkül semmilyen alkotmányos korrekció nem lehet sikeres. A jogállam helyreállítása ezért csak megkezdődik az Alaptörvény és a sarkalatos törvények módosításával, de annak sikeréhez az is szükséges, hogy a leendő kormányzat ne megkerülni és kijátszani próbálja az újjáalkotott alkotmányos kereteket, hanem saját hatalmának korlátozottságát folyamatosan tiszteletben tartsa. Meg kell tudnunk haladni a rendszerváltás utáni negyed század közállapotainak morális minőségét ahhoz, hogy büszke és sikeres Magyarországot építhessünk. Éppen ezért a jogállam formális kereteinek helyreállításán és megújításán túl a hatalomgyakorlás módjában, a politikai közösséget hosszú évek óta feszítő átláthatósági és morális kérdésekben is áttörést kell elérni egy kormányváltás után.

1. Mára a demokráciát fenyegető fő veszéllyé a politikai elit belterjessé válása, a hatalomgyakorlók és a választók közötti kapcsolat meglazulása vált, ezért a részvételi demokrácia eszközeit érdemben ki kell terjeszteni. A jogrendszer egészének biztosítania kell a polgárok folyamatos tájékoztatását, a jogszabályalkotásba való bevonását, a politikai napirend formálásának lehetőségét.

Az információszabadság hatékonyabb érvényesülése érdekében a közérdekű adatok közzétételének kötelezettségét bővíteni kell, lehetővé téve azt, hogy a közügyekről folytatott vitákba a polgárok a kellő információk birtokában kapcsolódhassanak be. A közérdekű adatok kiadásának megtagadási lehetőséget szűkíteni kell, a bírósági jogérvényesítést pedig rövid határidők előírásával kell hatékonyabbá és gyorsabbá tenni.

A jogszabály-előkészítés minden szakaszában a civil és más társadalmi érdekek artikulálását megfelelő eljárási szabályok alkotásával biztosítani kell, ezen belül kiemelten a társadalmi érdekegyeztetés rendszerét meg kell újítani. A civil párbeszédre a törvényjavaslatok parlamenti tárgyalása során is (mindenekelőtt a bizottsági munka szabályainak újragondolásával) lehetőséget kell adni. A parlamenti vitában az utolsó pillanatos érdemi módosítási javaslatok lehetőségét érdemben szűkíteni kell, mivel az kizárja a megfelelő társadalmi egyeztetés lefolytatását.

A petíciós jog érvényesülését biztosító szabályokat kell alkotni. A kormányzat a civil szervezetek felvetéseit megfelelő szinten köteles legyen meghallgatni és kérdéseikre érdemi válaszokat adni. Biztosítani kell annak lehetőségét, hogy tízezer választópolgár kezdeményezésére a Kormány érdemi konzultációt kezdjen egy-egy közpolitikai javaslatról.

A helyi népi kezdeményezés és népszavazás szabályait radikálisan enyhíteni kell, különösen lehetőséget adva arra, hogy a helyi beruházások és fejlesztések kérdéseiben a helyben lakók kifejthessék véleményüket. Jelenleg arányaiban sokkal nehezebb helyi szinten élni a részvételi demokrácia legerősebb eszközeivel, mint országos szinten, holott éppen helyben lenne széles tér a közvetlen demokrácia minél szélesebb alkalmazására. Az országos népszavazáshoz hasonlóan a polgárok nagyjából 2,5%-ának biztosítani kell a helyi népszavazás kezdeményezésének jogát, az érvényességi és eredményességi küszöböt pedig az 1997 és 2011 között az országos népszavazásnál alkalmazott megoldással kell felváltani.

Az országos népi kezdeményezést valódi tartalommal kell megtölteni: az ötvenezer választópolgár számára konkrét törvényjavaslat előterjesztésének lehetőségét kell biztosítani, amit az Országgyűlés köteles érdemben megtárgyalni és arról határozni. Az országos népszavazás tiltott tárgyköreit szűkíteni kell, egyben meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy az alkotmányozásban/alkotmánymódosítások során a választók népszavazást kezdeményezhessenek az Országgyűlés döntésének megerősítéséről. Az érvényességi és eredményességi küszöb tárgyában az 1997 és 2011 között alkalmazott megoldáshoz kell visszatérni.

2. Az új önkormányzati törvény és az ahhoz kapcsolódó hatáskörelvonások szinte elöljárósággá degradálta le a helyi önkormányzatokat. A rendszerváltás óta eltelt időszak működési tapasztalatait hasznosítva, de helyre kell állítani az önkormányzatok autonómiáját.

A települési önkormányzatok önállósága mindenképpen megőrzendő érték: minden településen lennie kell választott polgármesternek és képviselő-testületnek, emellett a részönkormányzatok szerepét is erősíteni kell. Az önkormányzati feladatok ellátásában ugyanakkor a hatékony üzemméret kialakítása érdekében az önkormányzatok járási társulásainak kell főszerepet kapniuk. A most kialakított járásokat ezért a területükön működő önkormányzatok társulásának irányítása alá kell helyezni, azzal, hogy az állami intézményfenntartás a legtöbb közszolgáltatás esetében csak akkor indokolható, ha az adott járás önkormányzatai önhibájukon kívül nem képesek a megfelelő szintű szolgáltatások nyújtására. Budapesten pedig az önkormányzati rendszert – az uniós fejlesztési források a 2014 utáni felhasználhatóságára is figyelemmel – a fővárosban és agglomerációjában élő polgárok közszolgáltatásokhoz való jobb hozzáférése érdekében kell továbbfejleszteni.

Biztosítani kell, hogy a helyi önkormányzatok képviselő-testületeinek napirendjei, valamint az ott tárgyalt előterjesztések már az ülés előtt az interneten elérhetőek legyenek, azokkal összefüggésben a település lakói kifejthessék a véleményüket. Ugyancsak elő kell írni a képviselő-testületi ülések és a bizottsági ülések jegyzőkönyveinek vagy emlékeztetőinek közzétételét azzal, hogy a zárt ülés tartásának lehetőségét radikálisan vissza kell szorítani.

A kormányzat törvényességi felügyelete helyett vissza kell térni a törvényességi ellenőrzés rendszeréhez, a területi kormányhivatalok aktuspótlási jogát – a felfüggesztő vétó megtartása mellett – meg kell szüntetni. Az önkormányzatok eladósodása elleni fellépés nem eredményezheti azt, hogy a Kormány kénye-kedve, politikai szempontok alapján dönt arról, hogy melyik önkormányzat és mennyi hitelt vehet fel. A működési célú hitelfelvétel tilalma mellett a fejlesztési célú hitelek esetében normatív szabályokat kell meghatározni annak érdekében, hogy erején felül még jó szándék mellett se vegyen fel kölcsönt egy helyi önkormányzat sem.

3. Átfogó korrupcióellenes programot kell megvalósítani, mivel a politika iránti bizalmat a legjobban az rombolja, ha a polgárok azzal szembesülnek, hogy a hatalomgyakorlók számára a magánérdek megelőzi a közérdeket.

Az állami szféra által kötött szerződéseket a tényleges üzleti titkok kivételével nyilvánosságra kell hozni, amelynek elmulasztása a szerződés polgári jogi érvénytelenségét eredményezi. Ugyancsak teljes nyilvánosságot kell biztosítani az állami vagyon hasznosítására benyújtott pályázatok és a közbeszerzési ajánlatok tekintetében úgy a döntési folyamat, mint (a döntést követően) a nyertes és a vesztes pályázatok/ajánlatok tekintetében egyaránt. A közbeszerzések törvényességét ellenőrző intézmények személyi függetlenségét helyre kell állítani, hatékonyságukat érdemben növelni kell.

A kampány- és pártfinanszírozást a civil javaslatokra is tekintettel úgy kell átalakítani, hogy a bevételi oldalon a korrupciómentes, de takarékos kampányoláshoz és működéshez elegendő forrás álljon rendelkezésre, amelyen belül az állami támogatás differenciált, a társadalmi beágyazottságot anyagilag is ösztönzi; valamint a szabályozás tartalmazza az átláthatóság garanciális elemeit és az ehhez rendelt szankciókat.

4. Mind a települési önkormányzatok képviselőinek, mind az országgyűlési képviselők választásán érdemben arányosabb, vegyes választási rendszert tartunk kívánatosnak. A női esélyegyenlőség elősegítése érdekében kiállunk a listás jelölti kvóta bevezetése mellett. Az egyéni választókerületek határait mind települési szinten, mind a parlamenti választások tekintetében politikai szempontoktól függetlenül, tartalmi törvényi garanciák mellett független szakmai testületnek kell megrajzolniuk, amely döntéssel szemben hatékony bírói jogorvoslatot kell biztosítani.

5. Új alapokra kell helyezni a helyi közbiztonság fenntartását: az állam, az önkormányzatok és a helyi közösség partneri együttműködése keretében, egyfajta közösségi rendőrség megvalósítására van szükség. Ennek keretében – az állami felelősség elsődlegességének megtartása mellett – a helyi közbiztonság fenntartásában jelenleg is hatáskörrel rendelkező különböző szervezetek tevékenységét jobban össze kell hangolni, egyben a helyi közösség számára nagyobb beleszólási lehetőséget kell biztosítani. Mindezzel párhuzamosan a jelenlegi hatalom „házi rendőrségeinek” esztelen költekezése helyett az anyagi erőforrásokat az egyenruhás állomány nagyobb megbecsülésére fogjuk fordítani. A büntetőpolitikában az áldozatokat kívánjuk a középpontba helyezni: az állam fő feladata ezen a téren az elkövetett bűncselekmények és szabálysértések felderítésén és szankcionálásán túl a sérelem helyreállítása kell, hogy legyen. Határozottan elutasítjuk, hogy a hajléktalanok ellen önmagában szerencsétlen sorsuk miatt a büntetőjog eszközeivel lépjen fel az állam.

6. A sajtó szabadságát garantálni képes médiaszabályozást kell alkotni. Ennek érdekében a nyomtatott és az internetes sajtó feletti tartalmi hatósági kontrollt a Médiatanáccsal mint annak szimbolikus megjelenítőjével együtt meg kell szüntetni. Az újságírók jogi védelmét az indokolatlan vegzálásokkal szemben ki kell terjeszteni. A rádiós frekvenciapályázatok átlátható, a szubjektív  szempontokat és a politikai érdekeket kizáró lebonyolítását célzó eljárási szabályokat kell alkotni. Az állami hirdetések elosztásának gyakorlatából a politikai szempontok érvényesülését szabályozási eszközökkel is ki kell zárni. A helyi és az országos közszolgálati média pártatlan és korrupciómentes működését biztosítani képes szervezeti és eljárási garanciákat kell kialakítani.

7. Az állambiztonsági iratok kutathatóságával szembeni korlátokat bontsuk le: a megfigyeltek információs kárpótlása legyen teljes, civil kontroll mellett csak a legszükségesebb iratok maradhassanak a nemzetbiztonsági szolgálatoknál, illetve kerülhessenek nyilvánosságra az állambiztonsággal együttműködő személyek nevei.

8. A határon túli magyarokkal összefüggésben az anyaországi kormányzatnak nem az a feladata, hogy a belpolitikai konfliktusokat exportálva megossza és gyengítse a határon túli magyarok érdekeinek képviselőit, hanem támogatnia kell politikai és anyagi eszközökkel is a legitim, az ott élők által megválasztott szervezetek tevékenységét. Nem fogjuk felülvizsgálni a 2010-ben alkotott állampolgársági szabályozást, a határon túliak választójogát pedig a választási rendszer átalakításának keretében rendeltetése szerint meg fogjuk őrizni.

9. Szükségesnek látjuk a környezeti jogok közjogi védelmének megerősítését is. Alkotmányi szinten rögzítjük a fenntartható fejlődést, mint államcélt annak érdekében, hogy annak szempontjai az alaptörvény egyéb rendelkezéseinek értelmezése során is érvényesülhessenek. A természeti erőforrások, mint speciális javak e jellegét alkotmányi szinten is rögzítjük annak egyértelmű kifejezése érdekében, hogy a közösségnek ezzel kapcsolatos jogosultságai kellő hangsúlyhoz jussanak. Állampolgári kötelességként tesszük az alaptörvény részévé a környezet védelmét, amely kiterjed különösen az élet valamennyi formája kíméletére és megóvására való törekvésre. Külön is megerősítjük a környezeti információkhoz való jogot és a környezettel kapcsolatos döntésekben való részvétel jogát.

II. GAZDASÁGPOLITIKA

A gazdaságpolitikai teendők végiggondolásának, a nehéz helyzetben lévő gazdaság konszolidálásának elengedhetetlen feltétele a múlttal való szembenézés. A jelen állapot – noha az Orbán-kormány gazdasági ámokfutása párját ritkítja – nem pusztán az elmúlt három év hibás döntéseinek következménye, éppen ezért megkerülhetetlennek tartjuk a rendszerváltás örökségével, az elmúlt huszonhárom év egészével való kritikus szembenézést. Ahhoz, hogy tudjuk, merre induljunk tovább, tudnunk kell azt is, hogy mit és hol rontottunk el.

Az 1989-90-es jogállami forradalmat követően az alkotmányos demokrácia és a piacgazdaság kombinációja megteremtette a magánélet, a szólás, a lelkiismeret és a vállalkozás szabadságát, és lehetőséget adott a demokratikus döntéshozatalban való részvételre. Az elmúlt évtizedek gazdaságpolitikáját ugyanakkor a szerkezeti reformok elmaradása miatt újabb és újabb megszorítások kísérték, a gazdaságpolitika többnyire a mindenkori kormányok rövid távú politikai céljainak rendelődött alá. A kétezres években eluralkodott fiskális alkoholizmus felduzzasztotta az államadósságot, a rövidlátó pénzügypolitika pedig utat nyitott a lakosság és a vállalatok súlyos eladósodása előtt. A gazdasági viszonyok átalakítása során a privatizáció, a liberalizáció és a dereguláció határozta meg a gondolkodási kereteket és a rendszert átalakító politikát. A liberalizáció során a piacosítás nem járt együtt a piacok működésének megfelelő szabályozásával, a közszolgáltatások közösségi működtetésének átalakításával, a fogyasztók megfelelő védelmével. A dereguláció, a jogszabályi egyszerűsítések – miközben a gazdaságot élénkítő, átütő sikert nem értek el – teret nyitottak a munkavállalói kiszolgáltatottság növekedésének, a környezeti és társadalmi károkat okozó termelés, a nem fenntartható, a közösséget hátrányosan érintő működésmódok terjedésének.

Az így kialakult rendszer a társadalom többségének nem biztosított tisztességes életviszonyokat, nem teremtette meg az egyenlő esélyekkel induló verseny elemi feltételeit, nem teremtett igazságosságot sem az elosztásban, sem a közszolgáltatásokhoz való hozzáférésben, nem tudott valódi esélyt adni a közügyekben való egyenlő részvételre. A rendszerváltás kudarca, hogy az ország nyertesekre és vesztesekre szakadt. A magánvagyonok felhalmozása sok esetben a közjó kárára történt, amit ráadásul nem követett annak felismerése, hogy a magántulajdon a közösséggel szembeni felelősséget is jelent. A magyar gazdaság évtizedes problémája a közterhekhez való hozzájárulás elkerülése – az erre kényszerülő alsó rétegektől kezdve egészen a tulajdonnal járó felelősséget fel nem vállaló gazdasági elitig bezárólag.

Az Orbán-kormány működése 2010-től napjainkig sokat rontott a helyzeten. Ráadásul nemcsak a gazdasági kormányzás minősége romlott drasztikusan, de a szemlélete is alapvetően hibásnak bizonyult. A gazdaságpolitika végleg elvesztette hitelességét, megtorpant a külföldi tőke beáramlása, és mélypontra zuhantak a hazai fejlesztési szándékok is. Ez a beruházások visszaesésén keresztül a növekedési kilátások drasztikus romlásához vezetett. A Fidesz-KDNP-kormány az erősek és a még erősebbek pártjára állt. Az oligarchák, a magánérdekek végképp maguk alá gyűrték a közérdeket az elmúlt években. Az egykulcsos adó és a bőkezű családtámogatási rendszer a piacképes, eleve jó jövedelmi pozícióban lévő rétegeket erősítette, végletekig fokozva az átlag alatti jövedelműek terhelését. A közszolgáltatások, az oktatás és az egészségügy szisztematikus rombolása pedig ugyancsak hozzájárul a potenciális növekedés csökkenéséhez. A félresiklott jövedelempolitika és a rossz kormányzás együttesen a belső kereslet visszaeséséhez, a hitelezés befagyásához, a külföldi szereplők tartózkodásához vezetett, ami együttesen a magyar gazdaság 1,7%-os visszaesését eredményezte 2012-ben.

A rendszerváltás során megszűnt másfél millió munkahely, amelynek döntő részét nem sikerült visszapótolni. A húsz éve követett fejlődési modell nem tudta a foglalkoztatást érdemben növelni. Ennek a politikának a vége az a zsákutca, amelyben a magyar gazdaság toporog. A kiszolgáltatott munkaerő által előállított érték nem elég ahhoz, hogy a közszolgáltatások finanszírozására is jusson belőle, ezért az emberek egészségi állapota, az emberi élet minősége egyre romlik. A magyar gazdaság az alacsony foglalkoztatottság, alacsony hozzáadott érték és alacsony költségvetési bevételek hármas csapdájában vergődik. E csapdahelyzet létrejöttében aktív szerepe volt a közszolgáltatásokból, mindenekelőtt az oktatásból és egészségügyből történő folyamatos forráskivonásnak, illetve e közszolgáltatások színvonalának, minőségének számonkérhetőségét célzó átalakítások elmaradásának. A közelmúltban alkotmányos szinten megcsáklyázott szociális jogok, a hajléktalan és szegény emberek büntetése, az egykulcsos adó, a köz-, szak- és felsőoktatás leépítése, valamint a kiszolgáltatottságot növelő munka törvénykönyve alkalmatlan a hosszú távú növekedés beindítására, a munkahelyteremtés ösztönzésére, az igazságosabb társadalom megteremtésére.

A rendszerváltást követő fejlődési modell következménye a gazdaság végzetes kettészakítottsága. A kiszámíthatatlan környezetben, források és jelentős felvevőpiac nélkül, magas adóterheléssel sújtott kis- és közepes vállalkozói szektor nem tudta betölteni azt a szerepet, melyet egy egészségesen működő gazdaságban játszania kellene. Nem tudott érdemben élni a beszállítói lehetőségekkel, sok esetben még saját természetes piacairól is kiszorult, így növekedési esélyek nélkül egy nagyon alacsony termelékenységi szinten ragadt meg. Az állami megrendelések kiszámíthatatlansága, a túlszabályozás, a közbeszerzések korruptsága és a súlyos lánctartozások szintén leküzdhetetlen problémát jelentenek. A kisvállalkozások fejlesztésére szánt források nem tudták a külföldi tőkével szembeni hátrányt ledolgozni.

Mindeközben hazánk nem került közelebb az ökológiai fenntarthatósághoz sem. Bár a kilencvenes évek elejének gazdasági recessziója és az ipar modernizációja átmenetileg csökkentették a magyar gazdaság erőforrás-igényét és szennyezés-kibocsátását, a gazdaság zöld alapokra helyezése elmaradt, így az energiaigényes magyar gazdaság versenyhátrányba került a fejlett világhoz képest. A pártokkal összefonódó üzleti körök szerzik meg a termőföldek egyre nagyobb hányadát, és olyan tömegtermelést folytatnak, mely rontja a vidék népességmegtartó erejét, olcsó tömegáruval önti el az amúgy is zsúfolt európai piacokat, egyre távolodva a fenntartható mezőgazdaság céljától.

Mindezekre tekintettel elkerülhetetlennek tartjuk a gazdasági viszonyok konszolidálását, az egészséges, szolidáris és a humán tőkére, valamint a környezeti fenntarthatóságra alapozott gazdasági fejlődés megteremtését: a gazdasági növekedés beindítását és a foglalkoztatás növelését.

1. A gazdasági szereplőknek kiszámíthatóságra és tervezhetőségre van szükségük. A folyton változó környezet ellehetetleníti, megdrágítja a vállalati működést, megnehezíti az emberek mindennapjait. A bizalom és a kiszámíthatóság helyreállítása elengedhetetlen feltétele a beruházások növelésének. Véget fogunk vetni ezért a rögtönzések politikájának, és helyre fogjuk állítani a gazdaságpolitika kiszámíthatóságát.

A költségvetési fenntarthatóság jegyében korlátozzuk a hiány növelésének lehetőségét a gazdasági növekedési periódusokban, visszaállítjuk a Költségvetési Tanács működőképességét, bevezetjük az év közbeni adóötletelés tilalmát és újjáélesztjük a társadalmi és gazdasági partnerekkel a jogszabályi változtatások előtti konzultációs folyamatokat. Magas beszedési költséggel és adminisztratív teherrel járó, évi 10-20 milliárd forintnál kevesebb bevételt termelő kisadókat nem vezetünk be, az adójogszabályok hatályba lépésére hatvannapos türelmi időt alkalmazunk. Javítjuk az éves költségvetés-alkotás minőségét, a kormányzat év közbeni beszámolási kötelezettségeinek megteremtésével a parlamenti ellenőrzést. Hosszú távon célunk a programalapú költségvetési tervezésre való áttérés. Elkötelezettek vagyunk az árstabilitás mellett. A gazdasági válság tapasztalataira tekintettel fontosnak tartjuk, hogy a jegybank a pénzügyi rendszer stabilitását is kiemelt célként kezelje. Szeretnénk, hogy átláthatóbb legyen a jegybank döntéshozatala, ezért – a jegybanki függetlenséget tiszteletben tartva – negyedéves beszámolási kötelezettséget vezetünk be a jegybank részére a parlament illetékes bizottsága előtt a monetáris politika célkitűzéseinek megvalósulásáról. A jegybank függetlenségének növelése és működése folyamatosságának biztosítása érdekében a monetáris tanács tagjainak rotációs kinevezése a célunk.

2. A magyar gazdasági fejlődés megakasztója, a tisztességes vállalkozás és verseny ellehetetlenítője a rendszerváltást követő kormányzati ciklusok közpénzkezelési gyakorlatát jellemző korrupció, ezért le fogunk számolni a korrupcióval, a tisztességtelen közbeszerzési gyakorlattal, a közpénzek baráti cégek általi kitalicskázásával. Felelős és átlátható közpénzfelhasználást hirdetünk, a közbeszerzések rendbetételét, a mutyi és a politikai kiválasztás megszűntetését.

Csak előre lefektetett stratégia alapján, az állami vagyon értéknövekedésének szem előtt tartásával tartjuk elképzelhetőnek az állam vállalkozói vagyonának bővítését. Megteremtjük a közvagyon gazdálkodás parlamenti ellenőrzését, biztosítjuk az átláthatóságot, megszűntetjük a közvagyon magánérdekű felhasználásának gyakorlatát. A Magyar Fejlesztési Bankot átláthatóvá tesszük, megszüntetjük azt a gyakorlatot, amely eldugott „kisköltségvetésként” tekintett az állami fejlesztési bankra. Nyilvánossá tesszük az állam által megkötött szerződéseket, elérhetővé a pályázatokat és a bírálati jegyzőkönyveket. Elszámolunk a nyilvánosság előtt a pályázati pénzek, az EU-s források felhasználásával.

3. A közösségi fogyasztás finanszírozása, az adórendszer jellemzői és működtetése kapcsán a jelenlegi állapotok tarthatatlanok. Az Orbán-kormány felrúgta azt az évtizedes közmegegyezést, hogy az adófizetés alapját az adóalanyok teherbíró képessége határozza meg, ezzel létrehozta az ország újkori történelmének legigazságtalanabb adórendszerét. A magas jövedelműeknek, vagyonosoknak kedvező és a kevesebbet keresőket sújtó egykulcsos jövedelemadó, valamint az ehhez kapcsolódó alacsony tőkeadóztatás elfogadhatatlan. Határozott célunk, hogy Orbán Viktor egykulcsos adójához képest olyan progresszív jövedelemadó rendszert vezessünk be, amelyben az adófizetők legalább 80 százaléka jobban jár a jelenlegi helyzetéhez képest. A családi adókedvezményt úgy alakítjuk át, hogy az ne támogassa jobban a leggazdagabbakat, mint az átlagbérből élő családokat. A tőkejövedelmek adóztatása csak indokolt esetben lehet kedvezőbb a munkajövedelmek terhelésénél, ezért a tőkejövedelmeket is bevonjuk a progresszív adóztatás körébe.

A vállalkozások adóztatásában a foglalkoztatás bővítését és a beruházásokat támogatjuk, ezért nem engedjük meg, hogy – a mikrovállalkozások kivételével – az alsó adókulccsal adózzanak azok a cégek, amelyek az eredményüket a vállalkozásból kivonják. Egyszerűsítjük és a foglalkoztatáspolitikai célokhoz igazítjuk a fejlesztési adókedvezmény igénybevételét. Ésszerűsítjük a sportcélú támogatások sokszor politikai klientúraépítésre használt adókedvezményét.

Kiszámíthatóan és a költségvetés teherbíró képességét figyelembe véve bizonyos szektorokban biztosítjuk az ágazati különadók csökkentését a gazdaság élénkítéséért tett lépésekért cserébe, miközben nem engedjük meg, hogy a vállalati szektor kivonja magát az arányos közteherviselés alól.

Az állampolgárok létszükségleteit biztosító tranzakciók helyett a nagy pénzügyi intézmények spekulatív tőkemozgásait kell bevonni a közteherviselés alá, ezért elkötelezettek vagyunk az európai szintű pénzügyi tranzakciós adó (FTT) bevezetése (a megerősített európai kezdeményezéshez való csatlakozás) mellett.

Fellépünk az adócsalás és az adóelkerülés ellen, megszüntetjük a transzferárazás és az offshore jelentette kiskapukat, az adózás alól kibújókat vagyonosodási vizsgálatokkal vonjuk be a közteherviselés rendszerébe.

Társadalmi-szakmai egyeztetést kezdeményezünk a nagy értékű vagyontárgyak adóztatásának lehetőségeiről, feltételeiről; miközben általános ingatlanadó bevezetésére a devizahitelesek problémáinak megoldásáig nem látunk lehetőséget.

4. A magyar gazdaság súlyos problémája, hogy a foglalkoztatottság 70 százalékát biztosító hazai kis- és középvállalati szektor évek óta egyre nehezebb helyzetbe kerül, képtelen versenyképessége javítására, képtelen a növekedésre, ezért képtelen a foglalkoztatás bővítésére. A hazai KKV-kat ma egyaránt sújtja a forráshiány, a körbetartozások, az indokolatlan adminisztrációs terhek és az állami szabályozás bizonytalanságai, az állandóan változó szabályozói környezet okozta többletköltségek és bizalomvesztés.

Az egészséges és fejlődőképes magyar gazdaság nem nélkülözheti az erős hazai KKV-szektort, ezért elengedhetetlennek tartjuk, hogy a vállalkozásfejlesztés elsősorban a kis- és középvállalatok helyzetének rendezéséről szóljon a következő években. A hazai KKV-szektor fejlődési, növekedési és munkahely-teremtési képességeinek javítása érdekében az adókedvezmények felülvizsgálatával egyenlő versenyfeltételeket teremtünk a különböző méretű és tőkehátterű vállalkozások között, miközben megtartjuk a mikrovállalkozások egyszerűsített adózását.

Javítjuk a szektor versenyképességét az adminisztrációs terhek valódi csökkentésével, ösztönözzük a technológiai fejlesztéseket, a nagyvállalati-KKV partnerséget és az exportpiacokra való kijutást. Elősegítjük a hitelhez jutást a banki hitelezés ösztönzésével (a bankadó összegéből leírható többlethitelezés), visszaszorítjuk a lánctartozásokat, egyszerűsítjük a vitás ügyek intézését, fellépünk az állami tartozások ellen, átláthatóvá tesszük a tulajdonosi hátteret, javítjuk a KKV-k közbeszerzési pozícióit. Gyorsítani kívánjuk az üzleti ügyintézést, létrehozzuk az egyablakos vállalkozási ügyintézést, megkönnyítjük és segítjük az induló vállalkozásokat, racionalizáljuk és hatékonyabbá tesszük a támogatási intézményrendszert.

Új ipar- és fejlesztéspolitikát hirdetünk, amelynek célja a magas hozzáadott-értéket termelő ágazatok többletforrásokhoz juttatása, valamint az alacsony képzettségű munkavállalók elhelyezkedési esélyeinek radikális javítása. Az új fejlesztéspolitika keretében stratégiai növekedési paktumot kívánunk kötni a gazdasági szereplőkkel.

5. Az elmúlt évek nem kedveztek a bérből és fizetésből élők számára. Az Orbán-kormány működése alatt eddig több mint 7%-os volt a reálbérek csökkenése. Az életszínvonal nem közeledett, hanem távolodott az EU-s átlagtól, a hétköznapi tapasztalatok azt mutatják, hogy nem lehet megélni a tisztességesen végzett munkából. A tisztes megélhetést biztosító munka, munkahely ma azok számára, akik munkanélküliek, vagy az ellátás fejében közmunkát végeznek, még távolabb van a realitásoktól.

A foglalkoztatáspolitikának kettős célkitűzést kell megvalósítania: egyrészt aktív foglalkoztatáspolitikával támogatnia kell a piaci munkahelyek bővülését, másrészt meg kell teremtenie a termelékenység emelkedésével párhuzamos bérfelzárkózás feltételeit. Ennek érdekében a következő kormányzati ciklusban emeljük a nettó minimálbér összegét a bérköltség egyidejű csökkentése mellett, miközben fellépünk a színlelt minimálbéres foglalkoztatás ellen. Az a célunk, hogy a nettó minimálbér idővel elérje a létminimum értékét.

Új munka törvénykönyvét készítünk, helyreállítjuk a munkavállalói jogokat többek között a szakszervezeti jogok, a szabadságkiadás, a pihenőidő és az elbocsátás terén. A partnerekkel egyeztetett módon és érdemi érdekegyeztetési jogkörökkel létrehozzuk az országos érdekegyeztetés új szervezeti keretét. 9-12 hónapra növeljük az álláskeresési támogatás folyósításának idejét, melyet aktív, személyre szabott munkaerő-piaci eszközökkel egészítünk ki. Növeljük a foglalkoztatáspolitikai intézményrendszer hatékonyságát, különösen a képzések, valamint a munkavállalói mobilitást elősegítő programok terén. Támogatjuk az atipikus foglalkoztatási formák elterjedését, a családbarát munkahelyek létrehozását. Megerősítjük az egyenlő bánásmód követelményének betartását ellenőrző szerveket, támogatjuk a nők munkaerő-piaci megjelenését.

Felszámoljuk a közmunka-csapdát: a közmunkaprogram átalakítása keretében az oktatás és képzés integrálásával megteremtjük a közmunkából a piaci munkába való visszatérés feltételeit, valamint megszüntetjük a közmunkások jelenlegi hátrányos munkajogi megkülönböztetését.

Átfogó elemzést készítünk a fiatalok munkanélküliségének okairól; első munkahely, első vállalkozás és ifjúsági garancia programokat indítunk. Célzott járulékcsökkentéssel javítjuk a foglalkoztatást a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben.

6. A hazai gazdaság nehézségei mellett az Európa Unió is sokrétű problémákkal küzd. A Monetáris Unió egyes tagországainak finanszírozási válsága rávilágított arra, hogy az EU jelenlegi modellje nem tartható fenn átalakítások, változtatások nélkül. Azon kell dolgoznunk, hogy a szolidaritás és a fenntarthatóság szempontjai határozottabban érvényesüljenek az Unióban, és hogy az EU fel tudjon lépni annak érdekében, hogy egy igazságosabb, jövőbarát irányba fordítsa a globalizáció folyamatát.

A megoldás szerintünk az európai integráció további mélyítése. Támogatjuk az európai gazdasági kormányzás erősítését, az európai ipar- és fejlesztéspolitikát, a periféria versenyhátrányának csökkentését. Különösen fontosnak tartjuk az erősebb európai banki szabályozást, valamint az európai szintű, a spekulatív tőkemozgásokat sújtó tranzakciós adó bevezetését. Támogatjuk a jelenleginél mélyebb európai gazdasági együttműködést, melynek célja a lefelé tartó adóverseny korlátozása, az európai szintű adóalap-harmonizálás és az adójogszabályok további harmonizációja. Az euróövezethez való csatlakozás nem lehet öncél; ütemezésénél tekintetbe kell venni a reálgazdasági konvergencia folyamatát.

III. TÁRSADALOMPOLITIKA

A mai Magyarországon a társadalmi mobilitás lehetőségei szűkülnek, az egyenlőtlenségek növekednek, milliók élnek a létminimum alatt, ezen belül is százezrek kilátástalan mélyszegénységben, tízezrek pedig hajléktalanként. A rendszerváltást követő huszonkét év képtelen volt a foglalkoztatás bővítésére, ami százezreknek a munkaerőpiacról való hosszú távú kirekesztődését eredményezte. A magyar oktatási rendszer az egyik legigazságtalanabb egész Európában: a szülők társadalmi helyzete és iskolai végzettsége itt határozza meg legnagyobb mértékben a gyermekek iskolai teljesítményét. Az egészségügyhöz való hozzáférés egyenlőtlenségei is drámaiak – a pénzkivonás, a kényszernyugdíjazás és az orvosok, egészségügyi dolgozók elvándorlása pedig az egész rendszer összeomlásával fenyeget. Ez a szomorú felsorolás hosszan folytatható. Mindezért nem csupán az Orbán-rezsim a felelős, a felelősségben osztoznia kell, ha különböző mértékben is, de a rendszerváltást követő valamennyi kormánnyal. A 2014-es kormányváltás ezért nem jelentheti a 2010 előtti társadalompolitikához való visszatérést. A köztársaság újjáépítésének és az alkotmányosság helyreállításának össze kell kapcsolódnia az esélyteremtő és szolidáris állam újjáépítésével, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésével és a társadalmi kohézió erősítésével.

Meggyőződésünk szerint a politikai közösség alapvető feladata, hogy minden tagja számára biztosítsa az emberhez méltó élet anyagi és intézményes előfeltételeit. Az alapvető emberi szükségletek kielégítését nem lehet csupán a piacokra bízni. Az emberhez méltó élet lehetőségének megteremtéséhez az államnak a klasszikus alapvető jogok mellett a gazdasági, szociális és kulturális jogokat is biztosítania kell a területén élők számára.

Társadalompolitikánk alapvető célja a szegénység, a kiszolgáltatottság és a társadalmi egyenlőtlenségek átfogó, radikális csökkentése a társadalom minden területén: a jövedelemi és vagyoni helyzet, az egészségi állapot, a társadalmi mobilitás lehetősége, a színvonalas oktatáshoz, minőségi közszolgáltatásokhoz, művelődéshez és munkavállaláshoz való hozzáférés, valamint a politikai részvétel tekintetében egyaránt. A gazdasági fejlődés hosszú távon nem alapulhat máson, mint a jó minőségű humán tőkén, ami viszont feltételezi a jóléti államot, a közszolgáltatások magas színvonalát, a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek csökkentését.

1. Radikálisan csökkenteni kell az ország különböző térségei között, többek között az oktatás, foglalkoztatás, egészségi állapot, halálozási adatok, lakhatási helyzet tekintetében tapasztalható, egymást erősítő egyenlőtlenségeket. Minden település lakói számára hozzáférhető módon kell biztosítani a megfelelő színvonalú közszolgáltatásokat, szociális szolgáltatásokat és infrastrukturális feltételeket. Az uniós források felhasználásának alapvető prioritásaként kell kezelni az alacsony iskolázottságúak és a hátrányos helyzetű térségekben élők foglalkoztatását és esélyteremtését. A közszolgáltatásokhoz és a munkahelyekhez való hozzáférés egyenlőtlenségeinek csökkentése érdekében fejleszteni kell a közösségi közlekedést és segíteni kell a lakás-mobilitást. Területileg célzott támogatásokkal, valamint kiszámíthatóan és hosszabb távon finanszírozott programokkal is segíteni kell a leszakadó régiók lakóinak munkaerő-piaci (re)integrációját.

Minőségben és kapacitásban egyaránt fejleszteni kell a kríziskezelő, megelőző és esélyteremtő szociális szolgáltatásokat, mint amilyen a családsegítő, a nevelési tanácsadó, a gyerekvédelem, az addiktológia, az adósságkezelés, és javítani kell az ezek közötti együttműködést. A szolgáltatásokat országos szakmai felügyelet mellett, alapvetően kistérségi (járási) együttműködésben kell megszervezni.

A jelenlegi segélyezési rendszert fokozatosan egy olyan garantált minimumjövedelem rendszerrel kell felváltani, amely minden háztartást megvéd a mélyszegénységtől azáltal, hogy a háztartás egy fogyasztási egységre jutó jövedelmét egy jogszabályban meghatározott, a gazdaság teljesítőképességével párhuzamosan emelkedő társadalmi minimumra egészíti ki.

A minimumjövedelem feltétele munkanélküli háztartások esetén az álláskeresésben való aktív együttműködés, illetve ahhoz kapcsolódóan az oktatásban, képzésben való részvétel. A szegényeket stigmatizáló, öncélú feltételek nem támaszthatóak. A munkavállalásra ösztönzés érdekében a minimumjövedelem kiszámításakor a munkajövedelem egy részét figyelmen kívül kell hagyni.

A rokkantsági ellátásokra való jogosultságot kizárólag tisztességes, a jogorvoslat lehetőségét biztosító eljárásban, szakmai szempontok alapján lehet felülvizsgálni, és elegendő időt kell biztosítani az érintetteknek a változásokhoz való alkalmazkodásra. A munkaerő-piaci reintegrációt nem a támogatások megvonásával, hanem egészségügyi és foglalkozási rehabilitációs szolgáltatásokkal, célzott támogatásokkal és a keresletet bővítő intézkedésekkel kell elősegíteni. Kiemelt figyelmet kell fordítani a rokkantságuk miatt kevés szolgálati időt szerzők időskori létbiztonságára is.

A fogyatékkal élő személyek számára elsősorban a nyílt munkaerő-piaci beilleszkedést támogató szolgáltatásokat kell biztosítani. A rehabilitációs szolgáltatások célszektora elsősorban a piaci munkáltatók, azonban az államnak is példát kell mutatnia a fogyatékossággal élő aktív korú személyek foglalkoztatásában. Jelentősen bővíteni kell a fogyatékos személyek nappali intézményei, a támogató szolgálatok és az átmeneti szállást biztosító szolgáltatások kapacitásait. A nagy létszámú bentlakásos intézetek feljavítása vagy bővítése helyett elsősorban 10-20 fős közösségi lakhatási szolgáltatásokat kell létrehozni a fogyatékossággal élő állampolgárok számára.

2. A lakástámogatások rendszerében egyrészt érdemben növelni kell a lakhatás fenntartásának és megtartásának (szektor-semleges) támogatását, másrészt pedig a lakáscélú kiadásoknak a jelenleginél jóval nagyobb mértékben kell hozzájárulniuk a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentéséhez azáltal, hogy kiemelten támogatják az önerejükből elfogadható, biztonságos lakhatáshoz jutni, azt fenntartani képtelen állampolgárokat. Ehhez a költségvetési lehetőségek keretein belül elkerülhetetlen a jelenlegi lakásfenntartási támogatás összegének emelése, és egyéb jövedelemkiegészítő programokkal való összehangolása.

Az eltorzult magyar lakásrendszer számos problémájának enyhítése, a lakhatás megfizethetőségének javítása, az alacsony jövedelműek lakáshoz jutásának elősegítése, valamint a munkaerő mobilitásának lehetővé tétele érdekében egyaránt szükség van egy kiterjedt közösségi lakásszektor kialakítására. Meg kell alkotni az ehhez szükséges egységes szabályozási, támogatási és intézményrendszert, és az első négy évben többezer lakást kell bevonni a rendszerbe. A lakások elosztási elveit a munkaerő mobilitásának lehetővé tételére és a leszakadó térségekben lakók esélyegyenlőségének előmozdítására tekintettel kell kialakítani. A már meglévő lakásállományon és a családok átmeneti otthonainak bővítésén keresztül érvényt kell szerezni a kiskorú gyermeket nevelő családok lakhatáshoz való jogának.

Kiemelkedően fontos a hajléktalanság megelőzése, amelynek érdekében szükség van az adósságkezelő támogatás átalakítására, az akár lakásvesztést is eredményező eljárásokban a szociális garanciák erősítésére, valamint az elhelyezés nélküli kilakoltatások tilalmára. A hajléktalanság kriminalizálása bármilyen formában elfogadhatatlan, a hajléktalanság csökkentéséhez célzott programokra (célzott lakhatási támogatások hajléktalan emberek számára, „housing first” programok, „szobabérlők háza” férőhelyek bővítése, „szociális szállások”) és a hajléktalan-ellátás fejlesztésére is szükség van.

Célzott és többirányú (lakhatási, valamint a képzésekhez, foglalkoztatáshoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést és a mobilitást javító elemeket egyaránt magába foglaló) programokkal, valamint az erre fordított uniós fejlesztési források bővítésével középtávon fel kell számolni a szegregált telepeket, az átmeneti időszakban pedig biztosítani kell az emberhez méltó élet feltételeit a telepeken vagy telepszerű környezetben élők számára.

3. A közpolitikai döntések meghozatalában a gyermekek helyzetének javítását és a gyermekszegénység csökkentését megkerülhetetlen, keresztmetszeti mérlegelési szemponttá kell tenni. A 2014-es ciklus végére el kell érni, hogy egyetlen gyermek se éhezhessen Magyarországon. Aktualizálni kell a Gyermekszegénység Elleni Nemzeti programot, és kötelezettséget kell vállalni annak végrehajtásáért. A garantált minimumjövedelem bevezetésével párhuzamosan el kell érni, hogy a család anyagi helyzetére való hivatkozással egyetlen gyereket se vegyenek állami gondozásba.

Meg kell szüntetni azt a kormányzati gyakorlatot, amelyik rá kívánja erőltetni a fiatalok számára az együttélés egy meghatározott jogi formáját. Számunkra minden tartós érzelmi közösség érték, mi mindegyiket családnak tekintjük. A gyermekek között nem lehet különbséget tenni abban a tekintetében, hogy a szüleik milyen formában kívánnak együtt élni. A család védelmének erősítése érdekében megteremtjük a lehetőségét annak, hogy megfelelő garanciák mellett a tartós érzelmi közösségben élő párok egymás vér szerinti gyermekei felett szülői felügyeleti jogot gyakorolhassanak.

Hogy minden gyermek egyenlő esélyekkel indulhasson az életben, és a nők is könnyebben illeszkedjenek vissza a munkaerő-piacra, ahhoz kiemelten fontos a korai készségfejlesztés, a bölcsődéhez, óvodához, családi napközikhez való hozzáférés fejlesztése, a térítésidíj-mentesség és a kedvezmények kibővítése, a védőnői hálózat megerősítése, óvodabuszok indítása, illetve az iskolabuszok „megnyitása” az óvodások előtt. A beóvodáztatási támogatást már 2014-ben 25 ezer forintra növeljük.

Hogy az apák minél korábban bekapcsolódjanak a gyermeknevelésbe, és az anyák minél rugalmasabban térhessenek vissza a munka világába, a GYES szabályainak átalakításával ösztönözzük, hogy a gyermek születésétől számított 36 hónapból legalább hármat az apa töltsön otthon a kisgyermekkel.

A fiatalok számára az oktatás „újranyitásával” biztosítjuk a társadalmi felemelkedés lehetőségét, emellett közösségi tereket is nyitunk, támogatjuk földrajzi mobilitásukat, önszerveződésüket. Minden fiatalnak jusson vagy munka, vagy képzés: garanciát nyújtunk minden 30 év alattinak, hogy vagy munkát talál, vagy be-, illetve visszakapcsolódhat az oktatásba, képzésbe, legkésőbb hat hónappal azután, hogy elhagyta az iskolapadot vagy munkanélkülivé vált.

Átlátható és kiszámítható nyugdíjrendszerre van szükség, amely mindenkit megóv az időskori szegénységtől. Szűkíteni kell az aktuálpolitikai beavatkozások lehetőségét a nyugdíjrendszer szabályozásban, biztosítani kell az egyéni számlás állami nyugdíj-nyilvántartást. Az időskori mélyszegénység megelőzésére, és az elégséges szolgálati év hiányában öregségi nyugdíjra való jogosultságot nem szerző – százezres nagyságrendű – népesség nyugdíjrendszerben tartása érdekében törekedni kell az állampolgári jogon járó alapnyugdíj bevezetésére. De a nyugdíj nem minden – véget kell vetni az idősek elszigeteltségének, magányának: a tevékeny időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás hazai és európai jó gyakorlatait kell elterjesztenünk, adaptálnunk.

4. Meggyőződésünk, hogy a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog érvényesülése érdekében az államnak kiterjedt feladatai vannak az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezése mellett a betegségmegelőzéssel, a rendszeres testedzés támogatásával, a munkavédelemmel, az épített és a természetes környezet védelmével összefüggésben is. Ahhoz, hogy ezt a feladatát az állam el tudja látni, a következő ciklusban a gazdasági növekedésből származó állami többletbevételekből minden évben érdemben növeljük az egészségügyi közkiadások összegét.

Az egészségügyi rendszerben az egybiztosítós rendszer fenntartása mellett megerősítjük a nemzeti kockázatközösséget, amelyben az egészségügyi ellátásra való jogosultság állampolgári jog, közkiadások fedezik az egészségügyi kiadások túlnyomó részét, az ellátáshoz való hozzáférés egyenlőtlenségei folyamatosan csökkennek, miközben a háziorvosok valódi „kapuőr” funkciót töltenek be. A jó egészségügyi ellátás érdekében a betegjogok intézményrendszerét – a gyakorlati tapasztalatok értékelésével – helyreállítjuk, a betegelégedettséget mérjük és javítjuk, a minőségbiztosítási rendszereket és a betegbiztonságot pedig erősítjük.

Az utólagos beavatkozásokról az emberek és az állam számára is kedvezőbb eredményt hozó megelőzésre kell helyezni a hangsúlyt. Kiemelten támogatjuk a népegészségügyet, az országos szűrővizsgálatokat, és – az indikátorokat valódi ösztönzőkké alakítva – a háziorvosok egészségmegőrző tevékenységét, különösen a dohányzás, az elhízás, a túlzott alkoholfogyasztás és a mozgáshiányos életmód tekintetében. Prioritásként kezeljük a légszennyezés és a pollenkoncentráció csökkentését: a károsanyag-kibocsátás csökkentését, a közösségi közlekedés előnyben részesítését, az allergén parlagfű elterjedésének megelőzését.

Radikálisan csökkenteni kell az egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférés társadalmi-földrajzi egyenlőtlenségeit, új ösztönzők bevezetésével be kell tölteni az üres háziorvosi és védőnői praxisokat. Konkrét, életév-növekedéshez és egészségmutató-javuláshoz kötött teljesítményfinanszírozás bevezetésére kell törekedni a hátrányos helyzetű térségekben; a fekvőbeteg-ellátásban pedig a teljesítményvolumen-korlát átgondolt oldásával csökkenteni kell a várólistákat.

Az egészségügyiek elvándorlását meg kell állítani. A diplomás szakdolgozók, de általában is a szakdolgozók nagyobb bért és nagyobb felelősséget kapnak, az orvosok anyagi megbecsülését a gazdasági lehetőségek szerint jelentősen növeljük, adminisztratív terheit érdemben csökkentjük.

Az akut ellátások mellett modern, közösségi és otthoni krónikus ellátásra van szükség. Az egyre gyakoribb – pszichiátriai, mozgásszervi és allergiás – népbetegségekre, és a lakosság elöregedésére tekintettel kiépítjük a közösségi pszichiátriai ellátást, valamint megerősítjük a fekvőbeteg-ellátást is tehermentesítő rehabilitációs és házi ápolási rendszert.

5. A jövő nemzedékek, a társadalmi felemelkedés és a tudástársadalom érdekében mindenek feletti prioritás az oktatás fejlesztése, a hozzáférés javítása. Ennek megfelelően a következő ciklusban a gazdasági növekedésből származó állami többletbevételeket első helyen az oktatásügyi közkiadások növelésére fogjuk felhasználni, azzal, hogy nem lehet olyan rossz gazdasági helyzet, amikor csökkenne az oktatásra fordított állami kiadások összege.

A közoktatási színvonal növeléséhez elengedhetetlen a pedagógusok megbecsülése, a pálya vonzóvá tétele. Érdemi béremelést szavatoló pedagógus életpálya-modellt vezetünk be, kiemelten támogatva a pályakezdőket. A sikeres integráció érdekében kiemelt figyelmet fordítunk a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben és az integrált osztályokban tanítókra, valamint a korai fejlesztést és a mentorálást végzőkre. Óvópedagógusi, pedagógiai asszisztensi, fejlesztő- és gyógypedagógusi, iskolapszichológusi álláshelyeket hozunk létre. Az egyenlőtlenségek csökkentése érdekében iskolabusz-programot indítunk, megszüntetjük a korai szelekciót, és középtávon egységes 8-10 éves alapképzést hozunk létre. Biztosítjuk, hogy az egyenlő bánásmód követelménye az egy intézménybe járó tanulók, illetve a különböző intézménybe járó tanulók között is – fenntartótól függetlenül – érvényesülhessen.

A tanfelügyelethez esélyegyenlőségi ellenőrző jogosítványokat telepítünk. Felszámoljuk a halmozottan hátrányos helyzetű és roma tanulók szegregációját. Az egyenlőtlenségek újratermelődése ellen korai fejlesztéssel, bölcsődei, óvodai férőhelyek biztosításával, inkluzív, fejlesztő pedagógiával lépünk fel. Az esélyegyenlőséget szolgáló jogszabályok hatálya alá kell tartoznia minden oktatási intézménynek, fenntartótól függetlenül.

Az oktatásban a tudásátadás mellett a készségfejlesztés, a demokráciára, társadalmi felelősségvállalásra, önkéntességre és környezettudatosságra nevelés is kiemelt szerepet kap.

A társadalmi mobilitást erősíteni fogjuk azzal, hogy az érettségit adó képzésekhez való hozzáférést javítjuk. Növeljük a gimnáziumok és szakközépiskolák részarányát a középfokú oktatáson belül.

Vissza kell állítani azonnali hatállyal tizennyolc éves korig tartó tankötelezettséget. Nem válhat lobbicsoportok martalékává a szakképzés: helyre kell állítani a közismereti és szakmai tárgyak egyensúlyát a szakképzésben, erősíteni kell a készségfejlesztést, mentorálási programmal 10% alá kell csökkenteni a lemorzsolódást. Az alacsony képzettségűek számára kiterjedt felnőttképzési programokat kell biztosítani.

Egyetlen tanulni vágyó diák előtt sem zárhatjuk le a felsőoktatás kapuit. Az EU által is célként kitűzött 40%-os diplomás-arány elérése érdekében a legtöbb szakon országos összesítésben garantáljuk legalább a hoffmanni reformok előtti államilag finanszírozott keretszámot, azzal, hogy megteremtjük az átjárhatóságot a költségtérítéses és az államilag finanszírozott képzés között, és helyreállítjuk a humán-szakok megbecsülését. Kiterjedt egyetemi felkészítő- és ösztöndíj-programokat alakítunk ki a hátrányos helyzetű fiatalok felsőoktatáshoz való hozzáférésének radikális javítása érdekében, és érdemi plusz-pontokkal is segítjük a bejutásukat. Eltöröljük a röghöz kötést.

6. Roma honfitársaink társadalmi integrációját aktívan segíteni kell az oktatás, foglalkoztatás, lakhatás és az egészségügy területén. Fel kell számolni az etnikai alapú megkülönböztetést az állami szervek működésében. A leghatározottabban fel kell lépni mindenfajta félelem- és gyűlöletkeltő megmozdulással szemben. A rendőrségnek és az igazságszolgáltatásnak minden eszközzel biztosítania kell a rendet, és meg kell akadályozni minden olyan megmozdulást, amely a helyi lakosokat méltóságukban és biztonságukban veszélyezteti.

Biztosítani kell minden nő jogát a szexuális önrendelkezéshez, a szexuális erőszakot vissza kell szorítani. Mindenki számára lehetővé kell tenni a fogamzásgátló eszközökhöz való hozzáférést, valamint a várandóssággal és szüléssel kapcsolatos döntések lehetőségét.

Családon és párkapcsolaton belüli és nemi alapú erőszak visszaszorítását önálló büntetőjogi tényállással, a távoltartás intézményének átalakításával, a bántalmazott nők, gyerekek, idősek és fogyatékkal élők számára kialakított speciális menedékhelyek kialakításával, pszichológiai szolgáltatások elérhetővé tételével, az igazságügyi pszichológus szakértők, szociális munkások, rendőrök és orvosok megfelelő képzésével, a jelenleginél radikálisan aktívabb és felkészültebb rendőri fellépéssel, továbbá kiterjedt média-kampánnyal és a téma tananyagba emelésével is elő kell mozdítani.

Társadalmi szemléletformálással és büntetőjogi eszközök hathatós alkalmazásával egyaránt fel kell fellépnünk a prostitúcióra kényszerítettek védelmében, és célzott lakhatási, foglalkoztatási, áldozatvédelmi programokkal biztosítani kell a prostitúcióból való kilépés lehetőségét. Haladéktalanul érvényt kell szerezni a kiskorú prostituálását tiltó rendelkezéseknek, és össze kell hangolni egyéb erre vonatkozó jogszabályokkal.

Az élet minden területén meg kell szüntetni a szexuális orientáció alapján történő hátrányos megkülönböztetést, az azonos nemű párok számára a házassághoz közelítő jogokkal biztosítjuk az együttélésük jogi kereteit.

Módosítjuk az egyházügyi törvényt oly módon, hogy az egyaránt megelőzze a visszaéléseket, a kisegyházak hátrányos megkülönböztetését és a politika befolyását a hitéletbe. Az egyházi státuszról a bíróságoknak kell döntenie, amellyel összefüggésben lehetőséget kell biztosítani a jogorvoslatra.

7. A politikának ki kell szállnia a kultúrharcból: gondoskodunk a politikai befolyás visszaszorításáról az intézményvezetői kinevezésekben és a finanszírozási rendszerben, függetlenséget biztosítunk a Nemzeti Kulturális Alapnak. A Magyar Művészeti Akadémiát valódi köztestületté tesszük, megállítjuk a magyar kulturális életre való erőszakos nyomásgyakorlását, finanszírozási forrásaira irányuló offenzíváját; újra állami kezelésbe vesszük a Műcsarnokot. Biztosítjuk a független színházak, fesztiválok és a művész-mozik működéséhez szükséges forrásokat, újraindítjuk a PANKK-programot. Átláthatóvá kell tenni és erős szakmai kontroll alá helyezni a filmfinanszírozást, amelynek minden filmes műfaj számára lehetőséget kell biztosítania az alkotásra.

Újragondoljuk a színházak finanszírozási rendszerét, támogatjuk a színházi és más kulturális produkciók utaztatását, növelve ezzel a hozzáférés esélyeit a hátrányos helyzetű térségek számára is. Meg kell állítanunk a vidéki kulturális élet leépülését: pályázati rendszerrel kell ösztönözni a helyben születő, helyi értékekre alapozó kulturális tevékenységet. Az Integrált Közösségi és Szolgáltató Terek továbbfejlesztésével javítjuk a vidéki kulturális élet kiegyensúlyozott hozzáférésének esélyeit. Kiemelkedő felelőssége van a kulturális kormányzatnak abban, hogy fennmaradjanak és gazdagodjanak az országhatáron belül és a kívül élő magyarok közös kulturális hagyományai; ennek érdekében különös figyelmet fogunk szentelni az élő és eleven kulturális kapcsolatok fennmaradásának és bővülésének.

A kultúrpolitkának egyszerre kell biztosítani a kultúra megújulásának lehetőségét és kulturális értékeink megóvását. Helyre kell állítani az örökségvédelem intézményes garanciáit.

IV. FENNTARTHATÓSÁG

Meggyőződésünk, hogy Magyarország csak akkor lehet sikeres, ha a társadalmi, a gazdasági és a környezeti szempontok összehangolásával fenntartható fejlődési modellt tud megvalósítani. Ha megóvja, és a jövő nemzedékek számára tovább örökíti természeti kincseinket, hatékonyan fellép a klímaváltozás hatásainak mérséklése érdekében, kiemelten támogatja a helyi közösségeket erősítő és a természeti folyamatokkal összhangban működő agrárrendszereket, valamint biztosítja mindannyiunk számára a környezeti biztonság feltételeit a tiszta levegőtől és vizektől az egészséges élelmiszerekig. Szembe kell néznünk azzal, hogy a jelenlegi intézményeink, stratégiáink és jogszabályaink nem alkalmasak ennek elérésére. Az energia- és közlekedéspolitika irányainak újragondolásával, a védett természeti értékek, erdeink és vizeink határozott védelmével, a vidéki életminőséget javító és egészséges élelmiszert előállító vidékfejlesztési és agrárpolitikával, és az ezt támogató intézményrendszer kialakításával tehetünk azért, hogy ez megváltozzon. Már egy kormányzati ciklus alatt is fontos lépéseket tehetünk annak érdekében, hogy Magyarország ne tegye tönkre a ma élők környezetét, és ne eméssze fel a jövő generációk életfeltételeit.

1. A kvótabevételek, valamint a rendelkezésre álló egyéb hazai, uniós és más nemzetközi források hatékony felhasználása érdekében egységes és átlátható rendszert hozunk létre a klímaváltozás elleni küzdelem – mindenekelőtt az energiahatékonyság, a megújuló energiatermelés fejlesztése és az idevágó kutatás-fejlesztés támogatása – anyagi fedezetének biztosítására.

A megújuló energiaforrások használatának ösztönzése érdekében az energiastratégiát felülvizsgáljuk, a szabályozási környezetet hosszútávra rögzítő megújulóenergia-törvényt alkotunk; ezzel biztosítva, hogy 2020-ra valóban el tudja érni a megújuló energia részaránya az európai uniós vállalásunkban és a nemzeti cselekvési tervben meghatározott mértéket. A szélenergia jelenlegi magyarországi kapacitását a korábban már kiírt, majd visszavont 410 MW kapacitással bővítjük, de célunk az, hogy – a villamosenergia-rendszer stabilitására és a versenyképességi szempontokra is tekintettel – középtávon további növekedést tudjunk elérni.

A távhőárak kordában tartása érdekében a hőtermelő erőművek árképzési mechanizmusait nyilvánossá tesszük, az árat a hő termelése során felmerülő költségekhez kötjük. A hosszú távú, kedvezőtlen hőszerződéseket tárgyalásos úton át fogjuk alakítani.

2. A japán erőműbaleset után Magyarország addig nem tud megalapozottan dönteni a paksi erőmű bővítéséről, amíg az új, Fukushima utáni biztonsági követelményeknek megfelelő első blokkok a világban meg nem épülnek. Nem kötelezhetjük el magunkat egy elavult technológia mellett, a nukleáris biztonság mindennél fontosabb. Éppen ezért a következő parlamenti ciklusban sem lesz még abban a helyzetben az ország, hogy érdemi döntést hozhasson a paksi bővítésről, ezért a jelenlegi, erőltetett és mesterségesen gyorsított beruházási előkészületeket le fogjuk állítani. Az erre a célra rendelkezésre álló állami forrásokat – a klímavédelem, az energetika és a foglalkoztatás szempontjaira is figyelemmel – energiahatékonyságra és a megújuló energiatermeléssel összefüggő beruházásokra fogjuk átcsoportosítani.

3. A jelenlegi paksi erőműblokkok élettartam-hosszabbítással kapcsolatos további döntések előtt a legszigorúbb hatósági ellenőrzésekkel párhuzamosan – az elérhető legnagyobb biztonság érdekében – átfogó, független, nemzetközi sztenderdek szerinti biztonsági felülvizsgálatot végzünk majd el, amelynek eredményeit nyilvánosságra fogjuk hozni.

4. A közúti infrastruktúra fejlesztésében az elmúlt évtized kiterjedt autópálya-építéseit követően új fejezetet kell indítani: a további fejlesztések esetében – a forgalom igényeivel összhangban – a legdrágább autópálya helyett az olcsóbb megoldásokat, az autóutakat és előzést lehetővé tevő kétsávos szakaszokkal rendelkező főútvonalakat, valamint a sokszámjegyű bekötő utakat fogjuk preferálni.

5. A vasúti szállítás hátrányainak felszámolása érdekében egyfelől a kormányzat kudarca esetén megvalósítjuk a nehézgépjárművek vonatkozásában a jármű össztömegével és a megtett távolsággal arányos, az autópálya-hálózaton túlra is kiterjesztendő útdíjat, másfelől a vasúti pályahasználati díjat az uniós szabályokkal összhangban úgy határozzuk meg, hogy az ne okozzon versenyhátrányt a közúti szállítással szemben.

6. A közlekedési fejlesztések során nagyobb részarányban kell biztosítani a forrásokat a közösségi közlekedés fejlesztésére és a kerékpáros infrastruktúra támogatására. A közösségi közlekedés szervezését decentralizálni fogjuk, a regionális közlekedés-szervezésben a különböző közlekedési módokat össze fogjuk hangolni. A vasúti fővonalakon támogatjuk az integrált, ütemes menetrendet bevezetését.

7. A közösségi közlekedés adóhátrányát meg fogjuk szüntetni, a gépjármű-adóztatásban a környezeti szempontokat erőteljesebben érvényesíteni fogjuk. Az állami és önkormányzati vezetők állami gépkocsi-használatának korlátozását javasoljuk.

8. Budapesten – a közösségi közlekedés fejlesztésével, P+R parkolók létesítésével párhuzamosan – be fogjuk bevezetni a behajtási díjat annak érdekében, hogy a belváros forgalomcsillapított utcáiba visszatérhessen az élet. A parkolási díjak beszedését a fővárosban egységesítjük, a forrásokat a közlekedési fejlesztésekre fordítjuk.

9. A nemzeti parkokban a védettség szerinti zónákat alakítunk ki; elkészítjük azok, valamint a Natura 2000-es területek kezelési terveit. A védett erdőkben maradéktalanul érvényesíteni fogjuk a természetvédelmi célokat, az állami tulajdonú védett erdőket a nemzeti parkok kezelésébe fogjuk adni. Véget vetünk a vadászati érdekek természetvédelmi szempontok elé rendelésének.

10. A kolontári katasztrófa tanulságait is levonja a jelentős környezeti kárral fenyegető tevékenységek vonatkozásában bevezetjük a környezeti felelősségbiztosítások és biztosítékadások rendszerét. Felül kell vizsgálni az összes veszélyes- és iparihulladék-depóniát, cselekvési tervet fogjunk készíteni az ártalmatlanításukra. Fejlesztjük a környezetegészségügyi monitoring-hálózatot, bővítjük az Országos Környezeti Kármentesítési Program forrásait.

11. A kiemelt beruházásokról szóló törvény hatályát a valóban nemzetgazdasági jelentőségű beruházásokra korlátozzuk, ezzel párhuzamosan átfogóan felülvizsgáljuk a környezetvédelmi engedélyezés rendszerét annak érdekében, hogy a gazdasági érdek érvényesítése és a civil kontroll között egyensúlyt lehessen elérni, ennek keretében áttekintjük azokat a jogi előírásokat 2003-ig visszamenőleg, amelyek indokolatlanul csökkentették civil kontroll lehetőségeit.

12. A jelenlegi termékdíj-szabályozást át fogjuk alakítani a hulladékmegelőzés és - hasznosítás érdekében. A csomagolóanyagok visszagyűjtésének ösztönzésére kiterjesztjük a betétdíjak rendszerét. Felszámoljuk az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökséget, komoly állami kontroll érvényesítése mellett vissza fogjuk állítani a gyártói felelősségen alapuló rendszert.

13. A duális szelektív gyűjtés helyett a kommunális szolgáltatók által működtetett házhoz menő gyűjtés fogjuk preferálni, a hulladékdíj arányos és differenciált meghatározása mellett. Az újrahasznosításban a támogatási rendszer átalakításával a kis- és közepes vállalkozásokat helyzetbe fogjuk hozni.

14. Az országot elcsúfító illegális lerakók felszámolásához kistérségi támogatásokat fogunk biztosítani. A hulladéklerakás helyébe az újrahasználatot és az újrahasznosítást állítjuk, ennek megvalósulása érdekében fellépünk a hosszú távon nem fenntartható hulladékégetési kapacitások kiépülése ellen.

15. A víz gyors lefolyását biztosító műépítmények fejlesztése helyett az árterek, táji vízrendszerek helyreállítását és az ártéri ökoszisztémák rehabilitációját fogjuk előtérbe helyezni. A tájgazdálkodási elemek megerősítésével újra fogjuk indítani a Vásárhelyi-tervet, valamint hasonló programokat fogunk kidolgozni más jelentős folyóinkra is.

16. Erős kormánybiztosi hivatalt hozunk létre a Szigetköz és a Duna ügyében, mindent megteszünk a nemzetközi jogi fórumokon a hágai ítélet vízmegosztásról szóló részének érvényesítése érdekében. Ezzel párhuzamosan átfogó társadalmi vitát indítunk a lehetséges szigetközi vízpótlási megoldásokról. Az Európai Duna Stratégiát fenntarthatósági programokkal töltjük fel, Zöld Duna Stratégiát alkotunk. Egyetértünk abban, hogy a hajózási célok csak a természetvédelmi célokkal összhangban valósíthatók meg, a TEN-T-hez kapcsolódó fejlesztések csak minimális mederbeavatkozással lesznek kivitelezhetők.

17. A kormányzaton belül meg kell erősíteni a környezetvédelem intézményrendszerét. Újra önálló tárcára van szükség, amely komplex szemléletén keresztül a fenntarthatóság szempontjait érvényesíteni tudja a kormányzati munka egészében, valamint hatékonyan irányítani tudja a környezetvédelem, az integrált vízügy és a klímapolitika ágazatait.

Létre kell hozni egy olyan konzultatív testületet a kormányzati szervek, tudományos műhelyek, érdekképviseletek, civil szervezetek képviselőinek részvételével, amely ajánlásokat dolgoz ki a fenntarthatóság szempontjainak horizontális érvényesülésére.

18. Erős hatóságok nélkül a környezet állapotának fenntartása és javítása aligha képzelhető el, ezért meg kell erősíteni a környezet-, és természetvédelmi, valamint a vízügyi hatóságokat és a nemzeti park-igazgatóságokat.

19. A környezeti nevelési feladatok összehangolására, stratégia tervezésére és végrehajtására önálló programirodát hozunk létre. Megerősítjük a társadalmi részvétel jogszabályi feltételeit és intézményi támogatását. A civil szervezetek finanszírozásának megerősítését, a támogatási rendszer függetlenségének és civil kontrolljának megteremtését elsődleges feladatnak tekintjük. A környezetvédelmi tárca önálló civil finanszírozási keretét újraindítjuk, az állami feladatok átvállalása rendszerét felújítjuk. Zöld közbeszerzési rendszert vezetünk be.

20. Fő célunk egy olyan agrárium, ami hosszútávon fenntartható: ami a vidéki foglalkoztatás bővülését, a hagyományos táji adottságokhoz illeszkedő, természeti erőforrásokat megőrző mezőgazdasági termelés újjászületését és fennmaradását, a vidéki életminőség javítását, és az élelmiszer-önrendelkezés ügyét is szolgálja. A mezőgazdaság csak akkor lehet sikeres, ha a gazdasági mellett a környezeti és társadalmi fenntarthatóság is alapvető kritérium.

21. Az állami földek hosszú távú haszonbérbe adásához új jogszabályi és pályázati feltételrendszert dolgozunk ki. A földbérlet-pályázatok során a gyakorlatban is érvényesíteni kell a ténylegesen helyben, vagyis a földdarab helyével azonos településen lakó kisebb, családi gazdálkodók előnyét. Az NFA által kiírt földbérlet-pályázatoknak átláthatóan, az értékelés nyilvánosságával, a határidők betartásával, a helyi gazdálkodók bevonásával, érdemi jogorvoslati lehetőség mellett kell lezajlania. Az értékelés a vidékfejlesztési célokkal valóban összhangban lévő objektív kritériumokat kell, hogy tartalmazzon. Az állami földek bérletével elért birtokméretet 800 hektárra csökkentjük, a maximális birtokméret összeszámításakor a családtagok és gazdasági érdekeltségek földjeit is összeszámítjuk. Országosan kereshető egységes földnyilvántartást hozunk létre, és a helyi közösségeknek is biztosítjuk a területi földhasználati összesítő használatát a helyi szintű birtokpolitikai kérdésekben való véleménynyilvánításhoz.

22. A jelenlegi, visszaélésekre alkalmat adó pályázati rendszerben lezajlott bírálati folyamatokat és megkötött szerződéseket felülvizsgáljuk, az eredményeket nyilvánosságra hozzuk és a jogszabálysértően kiadott földekre vonatkozó szerződésekkel szemben minden törvényes eszközzel fellépünk. A jogsértő szerződésekkel szembeni bírósághoz fordulás jogát a helyi gazdálkodók érdekvédelmi szervezetei részére is biztosítjuk.

23. Elősegítjük az önálló, a helyi földügyekben aktívan részt vevő, életképes családi gazdálkodói réteg kialakulását, valamint ezek nyugati mintájú szövetkezetekben történő érdekérvényesítését. Célul tűzzük ki egy új szövetkezeti mozgalom elindulását, támogatjuk az alulról szerveződő, önkéntességen alapuló, professzionális, a beszerzést, a termelést, a feldolgozást és a piacra jutást szervezni képes szövetkezeti rendszereket. A helyi lehetőségek, már működő struktúrák, módszerek felkutatása és a kistermelők bevonása érdekében tapasztalt kistérségi animátorokat, helyi szervezőket alkalmazunk és hatékony, felkészült szaktanácsadással segítjük a gazdálkodók munkáját és együttműködését. Támogatjuk a szociális szövetkezeteket, kiemelten támogatjuk a közösségi gazdaságfejlesztést, a szociális gazdaságokat, az önkormányzati és szociális szövetkezeteket, a helyi foglalkoztatást, valamint a helyi piacra termelést.

Az EU 2014 utáni támogatási szabályainak és a Bizottság ajánlásának ismeretében előzetesen felmérjük az egy üzemre eső éves területalapú támogatásokra vonatkozó felső határ bevezetésének hatásait annak érdekében, hogy a közösségi erőforrások olyan gazdálkodási formákat támogassanak leginkább, amelyek hozzájárulnak a foglalkoztatás bővítéséhez, a természeti környezet megőrzéséhez, a vidék népességmegtartó képességéhez és a helyi közösségek fennmaradásához.

24. Fenntartjuk Magyarország GMO-mentességét. Saját hatáskörben fenntartjuk a genetikailag módosított élelmiszernövények termesztésének tilalmát, és az ilyen növények terjedést diplomáciai fellépéssel is lassítjuk. Megerősítjük a vetőmag ellenőrzést, és nagy hangsúlyt fektetünk a hazai vetőmag termelésére és értékesítésére.

25. Célunk a termelő és fogyasztó közti bizalom helyreállítása, az élelmiszerlánc rövidítése, az alternatív értékesítési rendszerek, a helyi piacok, a helyi élelmiszer ellátó rendszerek előtti bürokrácia minimalizálása. Minden jogszerű eszközzel fellépünk az élelmiszerhamisítás ellen.  Rendet teszünk a piacokon annak érdekében, hogy ellenőrizetlen minőségű és ismeretlen forrásból származó importtermékek ne szorítsák ki az üzletekből/piacokról a hazai árukat. Elősegítjük a magyar termékek bekerülését a nagy élelmiszerláncokba.

26. A kisüzemi gazdálkodók, a kistermelők helyzetbe hozása érdekében korrekt kistermelői átalányadózási rendszert dolgozunk ki, csökkentjük a termelést és értékesítést körülvevő bürokráciát, átvilágítjuk és ügyfélbaráttá tesszük a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalt. A tanácsadói rendszereket fenntartjuk, illetve fejlesztjük.

27. Az agrárkamara jelenleg folyó átalakítását, a rendkívül alacsony részvétellel zajló kamarai választást a gazdatársadalom önrendelkezésének megcsúfolásának tartjuk. Ezért az ágazat különböző szereplőivel, a bizonyítottan jó szakmai munkát végző kamarai vezetőkkel való konzultációt és érdekegyeztetést követően új eljárási szabályrendszert alakítunk ki, ami alapján demokratikus választásokat tartunk. Olyan agrár- és élelmiszeripari kamarát hozunk létre, mely a kötelező tagság helyett független, valós érdekképviselettel és korszerű, európai szintű szakmai támogatással vonzza magához az ágazati szereplőket. Komolyan vesszük a személyi és testületi felelősséget, hosszú távon megőrizzük a tanácsadó szolgálat működőképességét és újjáépítjük bizalmi tőkéjét.

28. Az európai uniós vidékfejlesztési kiadások nem kellően szolgálták a vidék megtartó erejének növelését, nem egy esetben csupán presztízsberuházások zajlottak és pártok klientúraépítése történt a helyi közösségek érdemi támogatása helyett. Növeljük a komplex térségfejlesztési programok súlyát más támogatási programok rovására, és a közösség által irányított helyi fejlesztési sémákon keresztül nagyobb és érdemi beleszólást adunk a helyi szervezeteknek a források felhasználásába. Felkutatjuk és támogatjuk a már meglévő sikeres helyi kezdeményezéseket, és ezek mintáján olyan komplex programokat kezdeményezünk, amelyek a leszakadó térségek számára is komplex revitalizációt, fenntartható ökológiai, társadalmi és gazdasági fejlődési pályára állítást eredményeznek. A fejlesztési források elosztásánál előnyben részesítjük a nagyobb hozzáadott értékű termelés érdekében fejlesztő kistermelőket, családi gazdálkodókat, ami hozzájárul a kisléptékű élelmiszeripar újjáélesztéséhez.

29. A vidék népességmegtartó képességének növelése érdekében, a falvakból való elvándorlás lassításnak és a mezőgazdasági feketefoglalkoztatás kifehérítésének érdekében a földbirtok méretével arányos kötelező foglalkoztatást írunk elő. Az agrár-környezetvédelmi programok esetében több forrást fordítanánk a célzott hatékony programokra, kevesebbet az integrált szántó jellegű általános célokra. Biztosítjuk a program sikerességéhez szükséges jobb hatásmonitoringot és visszacsatolást. A pályázható programok tekintetében rugalmasabb, a helyi viszonyokhoz és természetvédelmi igényekhez jobban alakítható rendszert hozunk létre.