Sokféleképpen tisztelegtünk már március 15-e előtt. Az idei ünnep azonban megint csak rendkívül nehéz, hiszen most sem tudunk – fizikai értelemben – együtt ünnepelni.

De emlékeznünk és emlékeztetnünk kell arra, hogy az a „közösség”, amely március 15-én megteremtődött, nem csak – nem elsősorban – fizikai közösség volt. Hanem az eszmék közössége. Olyan időtálló eszméké, amelyek kiállták a történelem próbáját, és érvényesek akkor is, ha térben nem tudunk egy helyen lenni. Nem véletlen, hogy a magyarság szerte a világon együtt tiszteleg ezen eszmék előtt Clevelandtől Kassáig, Temesvártól Tel-Avivig, Munkácstól Melbourne-ig. Ha térben el is vagyunk választva egymástól, sőt: ha az egyes emberi életek felett el is halad az idő, az eszmék, az elvek közössége tovább él. A szabadság, az egyenlőség, a testvériség, az önrendelkezés, a szolidaritás, a demokratikus részvétel eszméi ugyanolyan fontosak ma, mint voltak 1848-ban, és – az elmúlt 10 visszafelé menetelő politikája miatt – követelésük a hatalom embereivel szemben sajnos ugyanolyan aktuális.

Egy új egység, egy új közösség formálódik hazánkban, amely hisz abban, hogy ezeket az eszméket életben kell tartani. Hisz abban, hogy egy ország vezetése nem fordulhat szembe a nemzettel; hisz abban, hogy a hatalom nem foszthatja meg az embereket a jogaiktól; hisz abban, hogy az államnak igenis felelőssége van abban, hogy gondoskodjon polgárai jólétéről – végül hisz abban, hogy ha ezt nem teszi, az elvhű emberek összefogásából létrejövő közösségnek lesz annyi ereje, hogy elkergesse a hatalmasokat.

A Párbeszéd hisz abban, hogy bár 2021. március 15-én fizikailag nem tudunk együtt lenni, időtálló eszmék mentén olyan – egyre erősödő – közösséget alkotunk, amely a nemzet előmenetelét ismét a szabadság, az egyenlőség és a testvériség elveire fogja építeni.

(Fotó: MTI/Mohai Balázs)