Magyarország nagyon-nagyon különleges hely, sok szempontból.

Az egyik szempont az, hogy olyan országban jöttek ma össze az európai alapjövedelem hívei, amelyben a lakosság az európai felmérések szerint az egyik legmagasabb mértékben támogatja az alapjövedelem bevezetését. A magyar társadalom – ezzel szoros összefüggésben – az egyik leginkább egyenlőségpárti társadalom. Ez a jó hír. A rossz hír, hogy ez a rendkívüli egyenlőséget megkövetelő és a feltétel nélküli alapjövedelmet elfogadó társadalom nyolc éve egy olyan kormányt tart hatalmon, amely szöges ellentétjét végzi annak, mint amiben hiszünk; amelynek a politikája pont az ember és ember közötti különbségek felhergeléséről, a vagyoni különbségek növeléséről és az európai gondolat eltiprásáról szól. Ez furcsa paradoxonnak tűnik, és valójában az lenne a dolgunk, hogy valamilyen politikailag is értelmes választ adjunk arra a kérdésre: hogyan lehet Magyarországnak egy politikai értelemben sikeres kormánya, amely az egyenlőség politikájában hisz?

Sokféle válasz van erre a kérdésre. Fel lehet vetni azt, hogy az ellenzék mennyire tudja ezeket az ügyeket átvinni; lehet beszélni azokról a hatalmi, taktikai, praktikákról, amikben az Orbán-kormány verhetetlen. Olyan ügyesen csűrik-csavarják a politikai intézményeket, hogy megkérdőjeleződik, van-e egyáltalán Magyarországnak versenyző politikai pártrendszere. Sokféle magyarázat van, amelyek ha nem is felszínesek, de nem biztos, hogy ennek az ügynek a gyökeréig hatolnak.

Az biztos, hogy Orbán Viktor ma már egyre kevésbé kivételes figura az európai politikában. Ma Európában – Magyarországon különösen – egyre sikeresebb az a fajta, sokak által jobboldali populizmusnak nevezett politika, amiben Orbán élen jár. Mintha lenne egy olyan korszellem, ami az ilyen típusú politikákat viszi előre, hiszen hasonló kérdéseket tesznek föl világszerte: hogyan tud az ilyen típusú jobboldali populizmus erőre kapni?

Ami Magyarországot illeti, az elmúlt bő tíz év politikai változásait szerintem le lehet írni azzal a kissé leegyszerűsítő, de talán a megoldás felé közelítő képpel, hogy Magyarországon a baloldali elitizmust váltotta le a jobboldali populizmus.

Korábban a magyar baloldal a szónak abban az értelmében semmiképpen nem volt vádolható populizmussal, hogy olyan politikai identitása volt, amely ténylegesen lépett a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése érdekében; ugyanakkor a politikai kultúrája, habitusa, hozzáállása bizonyos szempontból elitistának minősült. Szakértelemről beszélt, arról, hogy a politika nem az utcán kell, hogy eldőljön, arról beszélt, hogy sokszor áldozatot kell hozni, megszorításokat kell hozni annak érdekében, hogy elérjük a céljainkat.

2010 után ez a politika elvesztette a támogatottságát és Orbán Viktor kormánya bizonyos szempontból valóban megelőzte korát; olyan populista politikát folytatott, amely az elitek helyett valóban az emberekre hivatkozott, de nem populista volt, hiszen valójában a jobboldali populizmus az egy fából vaskarika, az egy lehetetlenség.

A populisták valóban az emberekre hivatkoznak az elittel szemben, Orbán Viktor ezt tökéletesen csinálja. Mindig elmondja, hogy kik azok az elitek, amelyekkel szemben meg kell védeni a magyar embereket. De politikájának a lényege az, hogy nem az emberek egészéről, nem a politikai közösség minden tagjáról, nem szabad és egyenlő polgárokról beszél; az eliteken kívül az emberek között is megtalálja azokat, akik ellenségképként szolgálnak.

- mondta Karácsony Gergely

2018. november 23, Budapest

Csatlakozz!