Tizenhét évvel ezelőtt, 2000. január 30-án szakadt át a romániai Aurul bányavállalat zagytározójának gátja, százezer köbméternyi ciános szennyvizet zúdítva a Lápos folyóba, a Szamosba és a Tiszába. A régió legnagyobb környezeti katasztrófáját okozó bányacég azonnal továbbhárította a felelősséget – mondván, hogy minden szükséges romániai hatósági engedéllyel rendelkezett a ciános technológia használatához -, majd csődbe menekült, így a károsult alvízi országok azóta sem kaptak érdemi kártérítést.

A nagy környezeti kockázatú tevékenységek engedélyezésének és ellenőrzésének hiányosságaira, valamint a felelősségi viszonyok rendezetlenségére rávilágító katasztrófából máig sem sikerült a megfelelő tanulságot levonni: a tíz évvel későbbi magyarországi vörösiszap-balesethez hasonló okok vezettek, és a károkért ugyanúgy az államnak kellett helytállnia – mint ahogyan ma is ugyanez történne egy hasonló havária esetén. Az Európai Parlamentben született ugyan egy határozat a ciános technológia betiltásáról, ám a tagállamok érdekkülönbségei miatt a Bizottság nem kezdeményezett tiltó jogszabályt, Romániában pedig időről időre napirendre kerül a szintén ciános bányászatot tervező verespataki aranybánya engedélyezésének ügye.

Az EU környezeti felelősség irányelve céljaiban ugyan a megfelelő felelősségi viszonyok megteremtését és a "szennyező fizet" elv érvényesítését tűzi ki maga elé, azonban éppen a szigorú pénzügyi felelősségi rendszer felállítása hiányzik belőle, és a gyakorlatban a meglévő irányelv alkalmazása is hiányos. Az Európai Parlament most tárgyalja az irányelv végrehajtási jelentését, ami alkalmat teremt ennek a magyar szempontból sajnos különösen fontos problémának a kezelésére.

Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője, a jelentés árnyékelőadója olyan javaslatokat fogalmaz meg tervezetében, amelyek egy kötelező környezeti felelősségbiztosítási rendszert vezetnek be, továbbá javaslatot tesz egy európai szintű, ipari katasztrófa alap felállítására is, amelyet a kockázatos ipari tevékenységeket folytató cégek befizetéseiből töltenek fel. Ez egyrészt megdrágítaná a környezeti szempontból kockázatos technológiák használatát, másrészt pedig lehetővé tenné, hogy az adófizetők helyett végre a szennyezések okozói finanszírozzák a károk elhárítását. Az EP-képviselő szerint ez vezethet el az európai, és benne a magyar környezetbiztonság javításához,  és „a szennyező fizet" elv tényleges érvényesítéséhez.


Brüsszel-Budapest, 2017. február 1.

Jávor Benedek

Nekünk mindenki számít!
Csatlakozz!