„Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de életem végéig harcolni fogok azért, hogy mondhasd.” Voltaire

A párizsi terrortámadás nem csak súlyos emberi tragédia - hanem súlyos támadás a szólásszabadsággal ellen. Sajnálatos módon nagyon sokan, többek között a hazai jobboldali sajtó egy része arra az elképesztő konklúzióra jutott a tragédiára reagálva, hogy éppenséggel a sajtószabadságot kellene korlátozni. Már itthon is elindult egy diskurzus, hogy szabályozni kellene mit szabad, mit nem szabad parodizálni. Ez egy teljes zsákutca. Nem lehet törvényben rögzíteni kit és mit tűzhet tollára egy karikaturista. A kritika szerves része a szólásszabadságnak. Beleértve a maró gúnyt, vagy a kifigurázást. Ez lehet, hogy egyes esetekben nekünk nem tetszik, de ezt az árat meg kell tudni fizetni, ha tényleg azt akarjuk mondani, hogy egy demokratikus országban élünk, egy olyan országban élünk, ahol komolyan veszik a sajtószabadságot. Gyászolni kell az áldozatokat és minden eszközzel küzdeni kell a terrorizmus ellen, de a szólás vagy a sajtószabadság korlátozása nem lehet ilyen eszköz. A PM elnöksége szerint egy ilyen tragédia kapcsán hozzányúlni a sajtószabadsághoz egyenlő azzal, hogy megvalósítjuk a terroristák forgatókönyvét.

Nem akarunk magas lóról prédikálni, inkább saját magunkon demonstrálnánk, hogy kritika vagy kifigurázás igenis organikus és nélkülözhetetlen része a sajtószabadságnak - melyet semmiképpen sem szabad ízlésre vagy félelemre építve korlátozni.

Budapest, 2015. január 16.