Avagy hogy kerül a neokonzervatív csizma az ellenzék asztalára? Erőss Gábor, a PM Társadalompolitikai Kabinetjének vezetőjének blogja

Az Orbán-Simicska rezsimet csak balról lehet megdönteni, hiszen a demokrácia leépítésénél csak a társadalomrombolásban volt hatékonyabb a Fidesz: munkavállalói jogok szétzúzása, kiskeresetűeket sújtó egykulcsos adó, szociális juttatások csökkentése, elinflálása, megalázó feltételekhez kötése, minimálbér alatt fizetett közmunkások, rokkantak ellen folytatott hadjárat stb. stb. Milliókat taszított nyomorba a Fidesz, szó szerint. Tudatosan. Ezt próbálja most a „rezsicsökkentéssel” elleplezni; sikertelenül.

Közpolitikai értelemben nemcsak a Fidesz populizmusával, de az ellenzékhez csatlakozni kívánó egyszemélyes pártok neokonzervatív irányvonalával is vitában állunk. A kormány populizmusával egyszerűbb dolgunk van: könnyen belátható, hogy a fideszes rezsicsökkentés igazságtalan és nem fenntartható, hiszen rontja a szolgáltatás minőségét, nem ösztönöz megtakarításra, és egyértelműen a jómódúakat támogatja. Ennek munkahelyteremtő alternatívája az uniós források bevonásával megvalósítható, épületszigetelésre alapozott fenntartható rezsicsökkentés.

A magukat ellenzéki térfélre soroló neokonzervatív alakulatokkal bonyolultabb a helyzet. A „neokonzervatív” jelzővel itt Fodor Gábor és Bokros Lajos formációját illetem. Hogy miért? Mert a Fodorék által hirdetett egykulcsos adót, amely korábban az SZDSZ hivatalos programjában is szerepelt, és onnan (!) átvette a Fidesz is, pontatlan volna liberálisnak nevezni. Hiszen annak az alapvető üzenete nem a piacpártiság (pláne nem az emberi jogok!), hanem a jómódúak támogatása a szegények és kiskeresetűek kárára. A legmegdöbbentőbb, hogy Fodorék mindezt még igazságosnak is mondják: „Igazságosnak és az állami működése szempontjából is átláthatónak tekintjük az egykulcsos adót”.

A folytatáshoz kattints a bejegyzés címére!

Folytatás Erőss Gábor blogján

A fotót a Flickr-től kölcsönöztük.