Scheiring Gábor blogja

Felelős politikusnak egyetlen szempontot kell most mindenekfelett szem előtt tartania: a kormányváltáshoz szükséges együttműködésre leadott szavazatok maximalizálását. Ennek érdekében az ellenzéki együttműködésnek biztos tapadási felületet kell kínálnia a bizonytalan szavazók számára, ehhez pedig a a korszakváltás személyi és politikai garanciáit kell tartalmaznia az ellenzéki együttműködésnek.

Hatalmi reflexek helyett

A „legerősebb, legszervezettebb, legfelkészültebb és legnagyobb ellenzéki párt” elnökéről a minap "kiszivárgott", hogy szívesen lenne az ellenzék miniszterelnök jelöltje. Az, hogy Mesterházy Attila ambicionálja a jelöltséget természetesen érthető. Az már kevésbé, hogy ezt egy nyilvános megállapodás tulajdonképpeni felrúgásával sikerült bejelentenie. Szabó Rebeka pontosan kifejtette, hogy miért probléma, hogy Mesterházy Attila ezzel felrúgni látszik az Együtt 2014 – Párbeszéd Magyarországért szövetséggel kötött szóbeli megállapodást, mely arról szólt, hogy a) lényeges politikai kérdésekben lépés előtt forródrót, b) személyi kérdésekről ősszel egyeztetés. Nem azért baj ez, mert ezzel bántotta morális vagy eljárás-esztétikai érzékünket (bántotta azt is), hanem mert ebből a hatalmi logikából van elege a választók többségének: „az Orbán utáni világ és a korszakváltás nem építhető fel a régi politika módszereivel, üzengetésekkel és kiszivárogtatásokkal. Hátsó szobák helyett nyílt kártyákra van szükség, megállapodások betartására és felelős döntésekre” – írja Szabó Rebeka. Mert ne legyen kétségünk, „olyan, mint szocialista zárt ülés nem létezik”, ezek az információk tehát nem véletlenül kerültek a sajtóhoz.

Ugyanez a hatalmi reflex vezérelte az MSZP-t , amikor stratégiáját arra kívánta építeni, hogy fenntartsa a kétosztatú politikát: „az MSZP számára minél inkább kétosztatú a politikai verseny, annál jobb”. Nyilván a pártlogika szempontjából ez valahol „érthető”, de az ország és egy megújulásra ítéltetett politikai kultúra szempontjából elfogadhatatlan. A Fidesz választási törvénye az ellenzéket együttműködésre kényszeríti, ám ha az MSZP erőből próbálja leuralni az ellenzéki térfelet, azzal a kormányváltás esélyét csökkenti – erről lentebb.

A választópolgárok az úgynevezett „nyolc év” során elég jelét adták annak, hogy nem kedvelik azt a hatalmi nyelvet, amelyet a szocialista párt beszél. Ebben a tekintetben a pártban nem történt változás, sőt, ha valami jelentős történt, akkor az a hatalmi logika még erőteljesebb érvényesülését jelenti. Mesterházy Attila számlájára kell írni, hogy megszilárdította hatalmát a párton belül és konszolidálta a szocialista pártot akkor, mikor sokan a párt szétesését vizionálták már. Ám eközben a maradék kezdeményezőkészséget is kiölte a párt alapszervezeteiből és maga alá gyűrt minden meglévő és érdemi megújulást hozni képes kreatív hangot, ahogy az Origo elemzéséből is kiderül. Az Origo beszámolója szerint Mesterházy árgus szemekkel fürkészi, hogy ki árulhatja őt el pártjában, és ezzel pont az innovációhoz illetve a demokratikus átláthatósághoz és a kormányzat belső minőség-ellenőrzéshez szükséges kreativitást és önállóságot fojtja el. Az a párt, melyikben a teljesítményelvvel szemben a pozíció-elv ilyen erősen érvényesül, tartósan aligha lehet képes minőségi kormányzásra, és ezt az emberek tudják. Értik és érzik a rossz pártlogika és a rossz kormányzás közötti kapcsolatot. Látták ezt már működésben. Ahogy Keszthelyi András írja pontos elemzésében, "a párton belüli hatalom nagysága azonban nem feltétlenül párosul a párton kívüli szavazók vonzásának képességével." Ezért van szükség olyan együttműködésre, amelyben a hatalmi reflexek helyett a teljesítményelv és a szolidaritás kultúrája érvényesül, egy új politikai kultúra, melyben otthonra lelhet egymillió, a MSZP-t jelenleg elutasító bizonytalan szavazó. 

Csak a matek... folytatás Scheiring Gábor blogján.