És hát miről szól végső soron Orbán politikája? Arról, hogy 2002 óta nem tudja elfogadni, hogy elveszítette a választást és azóta csak és kizárólag az érdekli, hogy hogyan kerülhet vissza a hatalomba és hogyan teheti magát leválthatatlanná. Beteges hatalomféltés – erről szól az Orbán-rezsim.
Ahogy a családi síverseny szabályait manipulálta menet közben, éppen úgy manipulálta az egész politikai rendszert és különösen a választási szabályokat annak érdekében, hogy a magyar nép nehezebben tudjon tőle megszabadulni. Érdemes újra számba venni a választási rendszer 2010 után bevezetett elemeit. Ezek között nincs olyan, amelyik – legalábbis a sorsdöntő 2014-es választáson – ne egyértelműen a Fidesznek kedvezne. Nézzük csak a legfontosabbakat:
Manipulatív választókerületi határok. A rendszer legaljasabb eleme. Ahogy erről már korábban írtam, a 106 egyéni választókerület határai úgy lettek meghúzva, hogy a Fidesz akkor is megszerezheti az egyéni választókerületek többségét, ha egyébként az emberek többsége nem rá szavaz. Ezt más manipulációs technikák mellett úgy érte el, hogy a korábbi választások alapján erősen baloldalinak számító körzetek sokkal nagyobbak, míg a jobboldaliak sokkal kisebbek – így egy egyéni mandátum megszerzése sokkal több baloldali és sokkal kevesebb jobboldali szavazatot igényel. A saját és más, független szakértők által elvégzett számítások szerint is az ellenzéki összefogásnak körülbelül 300 ezer több belföldi szavazatot kell rávernie a Fideszre ahhoz, megnyerje a választást.
A Fidesz 2010-es szavazataránya és a választópolgárok száma a 106 egyéni választókerületben
Határon túli magyarok választójoga. Ez önmagában véleményem szerint helyes lépés. És még csak arról sincs szó, hogy a határon túli magyarok felétlenül jobboldalibbak lennének, mint a magyarországiak – a szlovákiai magyarokpéldául biztosan nem. Érdemben azonban csak Romániából várhatunk ilyen szavazatokat, itt pedig az Orbán-rezsim a legdurvább klientúra-építésbe kezdett, részben nyilván azért, hogy regisztráltassák és szavaztassák a velük szimpatizáló szavazókat. A minap pedig erről is kaptunk híreket, hogy a Fideszhez hű erdélyi pártoknál landolt a erdélyi regisztrált szavazók névjegyzéke. Arról is írtam korábban, hogy a Fidesz a határon túliak névjegyzéke és a levélben leadott szavazatok összesítése kapcsán is sumákolt, szerencsére a törvény általunk is szorgalmazott módosítása nagyjából kezelte ezeket a problémákat. Az viszont újabb visszaélés rémét vetíti elő, hogy számos választókerületből azt a hírt halljuk, hogy a helyi önkormányzatban tömegesen kérnek állandó lakcímet határon túli állampolgárok, ami lehetővé teszi számukra, hogy az egyéni jelöltekre is szavazhassanak. Ha ezt nagy számban csinálják, akkor ez sok billegő körzetet fordíthat át a jobboldalra. Az a hír jutott el hozzánk, hogy Erdélyből tömegével készülnek hozni ilyen szavazókat, akik vasárnap átveszik a lakcímkártyájukat, elmennek szavazni – immár két szavazatuk is van, és egyéni jelöltekre is szavazhatnak – majd utaznak vissza Erdélybe. Az mindenesetre furcsa, hogy számos választókerületben vasárnap is nyitva lesz az okmányiroda.
A határon túli állampolgárok szavazhatnak levélben, a külföldön dolgozók nem.Erre igazán nem találok szavakat. Orbán Viktor korábban azzal indokolta az új választási eljárási törvényt és az Alkotmánybíróság által kikukázott kötelező választási regisztrációt, hogy világnemzet lettünk és a külföldön dolgozó magyarok különben nem tudnának levélben szavazni. Az eredeti javaslatban szerepelt is, hogy a külföldön szavazók levélben is szavazhatnak, de aztán az utolsó pillanatban ez kikerült a törvényből. A Fidesz ezzel több százezer, feltehetően inkább ellenzéki véleményű választó számára tette gyakorlatilag lehetetlenné, hogy részt vegyen a választáson, hiszen ők csak személyesen, a konzulátusokon szavazhatnak.
Egyfordulós választási rendszer. Bár a Fidesz 1998-ban éppen a kétfordulós rendszernek köszönhetően tudott nyerni (a Torgyán-féle kisgazdákkal való megállapodás révén), azóta kisgömböcként felzabálta a jobboldalt, és relatív első helye miatt – legalábbis 2014-ben – az az érdeke, hogy egyfordulós legyen a rendszer. Ez kényszeríti közös indulásba az ellenzéki erőket, amelyek biztosan jobb eredményt érhetnének el egy olyan, 2010-ig működő rendszerben, amelyben az első fordulóban minden párt önállóan mérettetheti meg magát és a második forduló dönt a nagy táborok között.
Külön listán induló jelöltek nem állíthatnak közös jelölteket. Az ellenzék helyzetét nagyban könnyítette volna, hogy ha külön listával, de az egyéni választókerületekben közös jelöltekkel vágnak neki a választásnak. Ezt a lehetőséget vette el a Fidesz azzal, hogy megszüntette azt a korábbi szabályt, hogy a külön listán induló pártok megállapodhatnak abban, hogy a közös egyéni jelöltre leadott szavazatokból származó töredékszavazatokon hogyan osztoznak meg.
A választáson induló pártok és jelöltek számának mesterséges növelése. A választáson való indulás megkönnyítése önmagában helyes lépés. Azzal sincs baj feltétlenül, hogy egy állampolgár több jelölt indulását is támogathatja az aláírásával. A baj azzal van, hogy ennek farvizén az új ajánlási rendszer tulajdonképpen egy politikai feketepiacot hozott létre. A választópolgárok személyes adataival való visszaélések minden bizonnyal még súlyosabbak, mint a korábban joggal kárhoztatott ajánlócédulás rendszerben – nap mint nap hallunk híreket arról, hogy különböző kamupártok között kialakult az aláírások csere-kereskedelme és az aláírások hamisítása. És mindez miért? Hát nagyon sok pénzért. Az új rendszerben ugyanis több százmillió forintot is kaphat egy párt a kampányra, amivel gyakorlatilag nem kell elszámolnia. És hogy miért jó ez a Fidesznek? Egyrészt azért, mert a már említett egyfordulós rendszerben minél több jelölt indul, nekik annál könnyebb nyerni. Másrészt a kamupártok kiválóan alkalmasak arra, hogy elvegyék az emberek kedvét a választástól. Márpedig a Fidesz alacsony részvételben érdekelt.
Kampánytilalmak bevezetése – praktikusan nem lehet rádióban, tévében hirdetni. Mivel a Fidesz az alacsony választási részvételben érdekelt, ezért olyan szabályokat hozott, amelyek csökkentik a kampányoló pártok számára rendelkezésre álló felületet. Első körben nemes egyszerűséggel betiltották volna az elektronikus médiában való kampányolást, majd az Alkotmánybíróság és az EU fellépése miatt „csak” teljes mértékben ellenérdekeltté tették a műsorszolgáltatókat abban, hogy politikai hirdetést közreadjanak. Nem is ad egyik sem. Miközben persze a Fideszével azonos szlogent használó kormányzati hirdetésekkel elárasztották az összes csatornát – szerencsére a Kúria múlt heti döntése ennek keresztbetett.
A kampányhirdetések átvitele a kültéri plakát piacra. Ahol viszont továbbra is orrba-szájba lehet hirdetni, azok az óriásplakátok, city light plakátok, közeledései eszközökön elhelyezett hirdetések. Itt minden korlát és minden elszámolási kötelezettség nélkül lehet hirdetni. És hogy miért? Nyilván azért, mert ezt a piacot a Nyerges-Simicska cégek 50 százalék feletti részesedésseluralják. Így a Fidesz nyilván sokkal olcsóbban tud felületekhez jutni, mint az ellenzék, amely viszont még akkor sem jutna elég plakáthoz, ha lenne rá pénze.
Kampánycsend eltörlése, a szervezett szállítás lehetővé tétele. A kampánycsend eltörlése önmagában egyébként nem lenne problémás, hiszen gyakorlatilag képtelenség betartani. De azt látni kell, hogy ez is a Fidesz érdeke, hiszen az elmúlt években – feltehetően nem csak legális módszerekkel, lásd Kubatov Gábor elhíresült beszédét – óriási adatbázist hozott létre a szimpatizánsairól, és a rendelkezésére álló állami és önkormányzati erőforrásokkal leginkább képes a szavazókat egyenként megkeresni és elvinni szavazni. Azt, hogy valóban erre megy ki a játék, az is mutatja, hogy a választási törvények egyik utolsó módosításával lehetővé tették, hogy a választókat szervezetten utaztassák a szavazófülkékbe – csupán arra van tiltás, hogy ezt autóbusszal nem tehetik.
Ezt tehát az a pálya, ami minden elemében a Fidesznek lejt. Mindez súlyoslegitimitási kérdéseket vet fel abban az esetben, ha a Fidesz nyeri meg a választást, hiszen senki nem fogja tudni megmondani, a győzelme milyen mértékben köszönhető a választók valódi akaratának és mennyiben a maga képére formált választási szabályoknak. Ha viszont az ellenzék nyeri meg a választást, akkor legitimitási probléma azért nem merülhet fel, mert ez a választási szabályok ellenére fog bekövetkezni.
Egy demokrata tud veszíteni. Egy demokrata nem nyúl önhatalmúlag hozzá a választási szabályokhoz. Orbán Viktor nem ilyen politikus, és mint a Story magazinból tudjuk, nem ilyen magánemberként sem. Az egészben az a szédítő, hogy erre még büszkék is. Habony Árpádék nyilván azt gondolták, hogy a választás előtt 10 nappal nagyon jót fog tenni a miniszterelnök megítélésének, ha ország-világ számára egyértelművé teszik, hogy a kormányfő nem tud veszíteni. Még egy családi síversenyen sem. Még a feleségével szemben sem. Nyilván azt gondolják, hogy a magyarok ilyen vezetőt akarnak maguknak.
Rosszul gondolják! A sok választási trükk nem szabad, hogy elvegye a kedvünket a szavazástól. A kutyaharapást szőrével kell gyógyítani, a számtalan fideszes trükknél csak egy lehet hatékonyabb: még több kormányváltó szavazó!
Karácsony Gergely blogja: http://karacsonygergely.blog.hu