prof. dr. Szabó Máté úr részére

az alapvető jogok biztosa

Budapest

Tisztelt Professzor Úr!

Az Országgyűlés 2013. március 11-én elfogadta az Alaptörvény negyedik módosítását, Áder János
köztársasági elnök úr pedig a tegnapi napon úgy nyilatkozott, hogy annak kihirdetése előtt nincs
lehetősége az Alkotmánybíróság előzetes normakontrollját indítványozni. Tekintettel arra, hogy az
Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének e) pontja szerint a jogszabályok (így az Alaptörvény)
alaptörvény-szerűségének utólagos vizsgálatát az alapvető jogok biztosa kezdeményezheti, engedje
meg, hogy a negyedik alaptörvény-módosítással összefüggő mély aggodalmamat ezúton osszam meg
Önnel.

Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy tisztában vagyok azzal: az Alaptörvény új 24. cikk (5)
bekezdése szerint az alaptörvény-módosítást az Alkotmánybíróság „csak a megalkotására és
kihirdetésére vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények tekintetében”, vagyis az
alaptörvény-módosítás érvényes megalkotása vonatkozásában vizsgálhatja. Az Ön esetleges
indítványának elbírálásakor vélhetően ez a szabály már hatályban lesz.

Az alaptörvény-módosításokkal szembeni formai érvényességi feltételeket ugyanakkor a 45/2012. (XII.
29.) AB határozat jelentősen kiterjesztette, amikor rögzítette, hogy „[a]z alkotmányozó hatalom (…)
kizárólag az Alaptörvény szabályozási tárgykörébe tartozó, alkotmányos jelentőségű tárgyakat emelhet
be az Alaptörvénybe. Az Alaptörvény módosításaival, kiegészítéseivel az Alaptörvény részévé váló
rendelkezéseknek koherens módon kell beépülniük az Alaptörvény szerkezeti rendjébe. Az Alaptörvény
módosításai tehát nem eredményezhetnek feloldhatatlan ellentmondást az Alaptörvényben. A tartalmi
és szerkezeti koherencia az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből fakadó jogállami követelmény,
amelyet az alkotmányozónak kell biztosítania.”

A határozat arra is rámutatott, hogy az alkotmányos legalitás formai követelménye magában foglalja azt
is, hogy az Alaptörvény módosításának meg kell felelnie a „nemzetközi egyezményekbe foglalt, a
demokratikus jogállami közösségek által elismert és elfogadott alkotmányos értékek, alapelvek és
alapvető demokratikus szabadságjogok, illetve az ezekkel részben egybeeső úgynevezett ius cogens”
szabályainak is. Ennek elmaradása esetén a formai érvényesség részeként értelmezett belső
koherencia követelményén keresztül „az Alkotmánybíróság a demokratikus jogállam alkotmányos
tartalmi követelményeinek, garanciáinak és értékeinek a töretlen érvényesülését, alkotmányba
foglalását is vizsgálhatja.”

Külön is kiemelte a döntés, hogy „[a]lkotmányos jogrendben és demokratikus jogállami keretek között
elképzelhetetlen az, hogy (…) újabb és újabb, nem alaptörvényi szintre való szabályozási tárgyak

Alaptörvénybe vonásával akadályozzák az Alkotmánybíróságot a jogszabályok formai és tartalmi
alkotmányossági vizsgálatában, alaptörvény-védelmi feladatának hatékony ellátásában. Így a
jogszabályok címzettjei alkotmánybírósági védelem nélkül maradhatnak akár alapvető alkotmányos
jogaik vonatkozásában is, és ez a jogalkotási gyakorlat időben és kiszámíthatatlan tartalomban
határtalanul folytatható lenne.”

Ennek megfelelően az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében tételezett jogállamiság követelménye az
alkotmánymódosító hatalom akarat-kijelentésének formai korlátját képezi: nem felel meg az Alaptörvény
módosításával szemben az Alaptörvényben magában támasztott megalkotási feltételeknek az a norma,
amely feloldhatatlanul megbontja az Alaptörvény belső koherenciáját, vagy amely azt célozza, hogy az
Alkotmánybíróság egyes jogszabályi rendelkezések alaptörvény-szerűségéről ne foglalhasson állást.
Ha pedig egy alaptörvény-módosítás a megalkotására vonatkozó alaptörvényi szabályoknak nem felel
meg, azt az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk új (5) bekezdése alapján megsemmisítheti.

Az Alaptörvény negyedik módosítása az Alkotmánybíróság által az elmúlt egy évben hozott,
megsemmisítő határozatok szinte mindegyikét felül kívánja bírálni azzal, hogy az Alaptörvényben
dúcolja alá a korábban alkotmányellenesnek minősített, illetve az Alkotmánybíróság előtt levő, erősen
vitatott alkotmányosságú jogszabályokat. E módosítások egy része ellentétes ráadásul a Magyarország
által vállalt nemzetközi emberi jogi kötelezettségekkel is.

1. Az Alaptörvény L) cikk (1) bekezdésének új második mondata a 43/2012. (XII. 20.) AB határozatot
kívánja felülírni azzal, hogy a család fogalmának a lehető legszűkebb értelmezését alaptörvényi szintre
emeli, ellentétbe kerülve egyébként az Európai Emberi Jogi Egyezmény 8. cikkének hiteles
értelmezésével, vagyis következetes bírósági gyakorlatával is.

2. Az Alaptörvény VII. cikk (2) bekezdésének új első mondata – és azzal szoros összefüggésben a
bekezdés új második mondata – kifejezetten a 6/2013. (III. 1.) AB határozatban megfogalmazott
alkotmányos követelményeket kívánja felülírni, mivel azt célozza, hogy az egyházak e jogállásának
elismerésére politikai döntés alapján, ne pedig „az adott jogosultsághoz igazodó, tárgyilagos és ésszerű
feltételek alapján, az Alaptörvény XXIV., illetve XXVIII. cikkének megfelelően, tisztességes eljárásban,
jogorvoslati lehetőség mellett” kerülhessen sor. Bár az AB döntése kifejezetten rögzíti, hogy az
alkotmányjogi panasz nem szolgálhat hatékony jogorvoslatként, ha az egyházi elismerésről az
Országgyűlés törvényalkotással dönt, a VII. cikk (2) bekezdésének új második mondata ezzel ellentétes
megállapításra utal. Mindez ráadásul – az AB döntésben is hivatkozottak szerint – az Európai Emberi
Jogi Egyezmény 9. és 11. cikkével is ellentétre vezet.

3. Az Alaptörvény IX. cikk új (3) bekezdése az 1/2013. (I. 7.) AB határozatban megfogalmazott
alkotmányossági követelményekkel ellentétes, kifejezetten azt célozza, hogy az Alkotmánybíróság által
alkotmánysértőnek minősített kampánykorlátozásra vonatkozó törvényi szabályokat ismételten
elfogadhassa az Országgyűlés.

4. Az Alaptörvény XI. cikk (3) bekezdésében szabályozott hallgatói szerződés alkotmányi szintre
emelése csak azt célozza, hogy az alapvető jogok biztosa által az e kérdés törvényi szabályozásával
szemen benyújtott, utólagos normakontrollra irányuló alkotmánybírósági indítvány alól kihúzza a talajt.

5. A hajléktalanság büntethetőségét megalapozó, az Alapörvény XXII. cikk (3) bekezdésébe iktatott
szabály célja a 38/2012. (XI. 14.) AB határozat felülbírálata. Noha látszólag az alkotmánymódosító
figyelemmel volt az AB döntésében foglaltakra, mivel hivatkozik e szankcionálás alkotmányi alapjaként
egyes közérdek-típusokra, ez azonban nem változtat azon, hogy a kérdéses alaptörvényi rendelkezés
alapján olyan tényállások is alkothatóak, amelyek ezen érdekek konkrét sérelmét nem követelik meg.

6. Az Országos Bírósági Hivatal elnökének bíróság-kijelölési joga mind az Alkotmánybíróság előtt, mind
az Európai Emberi Jogi Bíróság előtti panaszeljárásnak tárgya. Az alkotmánymódosító hatalom ezen
elmarasztalások megelőzése érdekében tette az Alaptörvény részévé a 27. cikk új (4) bekezdését,
amely azonban – a szükséges garanciák hiányában – a törvényes bíróhoz való jog, ezen keresztül
pedig a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét eredményezi. Az alaptörvényi szintű szabályozás
egyetlen célja, hogy a jogintézményt kivonja az Alkotmánybíróság kontrollja alól, amivel viszont
ellentétbe került a 45/2012. (XII. 29.) AB határozatban megfogalmazott azon követelménynek, hogy az
„egyszer már elfogadott értékek, elvek, garanciák, követelmények szintjei nem csökkenhetnek, és azok
érvényesülésének a megkövetelése sem veszíthet szigorából.”

7. Az Alaptörvény ZÁRÓ ÉS VEGYES RENDELKEZÉSEK új 5. pontja szerint „[a]z Alaptörvény
hatálybalépése előtt meghozott alkotmánybírósági határozatok hatályukat vesztik. E rendelkezés nem
érinti az ezen határozatok által kifejtett joghatásokat.”

Az Alkotmánybíróság döntései egyedi döntések, azok időbeli hatállyal nem rendelkeznek; hatályuk
kizárólag az általuk kifejtett joghatásokban értelmezhetőek, ez utóbbiak vonatkozásában az új 5. pont
viszont kifejezetten az érintetlenségről rendelkezik. Ráadásul a ZÁRÓ ÉS VEGYES RENDELKEZÉSEK
8. pontja szerint az Alaptörvény hatálybalépése előtt hozott egyedi döntéseket az Alaptörvény hatályba
lépése nem érinti.

Mindez együttesen oda vezet, hogy az alkotmánybírósági határozatok jogforrási jellege tisztázatlanná
válik, ami különösen arra tekintettel jelenti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmét, hogy
azok mindenkire nézve kötelező alkotmányértelmezést tartalmaznak. Ahogy pedig az Átmeneti
rendelkezések jogforrási jellegének bizonytalansága formai érvényességi kérdésként merült fel,
ugyanez a helyzet az alkotmánybírósági határozatok kötelező erejével kapcsolatos jogbizonytalanságra
is.

Tisztelt Professzor Úr!

Az igazi kérdést – noha a fentebb felsorolt módosítások önmagukban is elfogadhatatlanok – nem külön-
külön ezek a kérdések vetik fel, hanem az Országgyűlés kétharmados többségének az a szemlélete,
amely szinte valamennyi, őt elmarasztaló alkotmánybírósági döntést alkotmányozóként kíván

felülbírálni. Mindez egy olyan hatalomfelfogásról árulkodik, amely önmagát korlátlannak tételezi, amely
nem tudja elfogadni a – bibói értelemben sok szinten érvényesülő – hatalommegosztás elvét. Az
Alaptörvény negyedik módosítása elsősorban éppen ezért megcsúfolása a korlátozott hatalom
évszázados magyar alkotmányos hagyományának, a rendszerváltás során vértelenül kivívott
közszabadságnak.

Mindezek alapján kérem, fontolja meg, hogy az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés e) pontja alapján
kezdeményezze az Alaptörvény L) cikk (1) bekezdésének új második mondata, VII. cikk új (2)
bekezdése, IX. cikk új (3) bekezdése, XI. cikk új (3) bekezdése, XXII. cikk új (3) bekezdése, 27. cikk új
(4) bekezdése, valamint ZÁRÓ ÉS VEGYES RENDELKEZÉSEK új 5. pontja alaptörvény-
ellenességének megállapítását és azok megsemmisítését az Alkotmánybíróságtól, mivel azok
ellentétesek az Alaptörvény megalkotására vonatkozó, az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből fakadó
követelményekkel. Javaslom annak megfontolását is, hogy a támadott rendelkezések
hatálybalépésének felfüggesztését is kezdeményezze a testületnél.

Budapest, 2013. március 14.

Tisztelettel,

Bajnai Gordon

az Együtt 2014 – Párbeszéd Magyarországért Választási Szövetség vezetője