Ma van 100 éve, hogy kikiáltották az első magyar köztársaságot, és függetlenné vált az ország sok száz év után. Ezzel a magyarok végképp maguk mögé utasították a több száz évnyi feudális uralmat, az urak és a szolgák világát, a kiszolgáltatottságot, s kinyilvánították, hogy olyan országot akarnak építeni, amelyben háborús, birodalmi, területfoglalást célzó eszmék helyett végre mindenki számít; végre a nép, nemzet felemelése, sorsuk javítása a nemzeti kormány elsődleges célja. Viharos száz éven vagyunk túl, amelyet meghatározott a köztársaságpártiak és a köztársasággal szembehelyezkedők küzdelme. Sajnos ez a küzdelem a mai napig folytatódik; vannak, akik a nemzetbe mindenkit beleértenek, és vannak, akik a nemzet érdekét szajkózzák, de csak egy politikai kisebbség hatalmi érdekeit szolgálják.

A köztársaság ugyanis nem csupán egy jogi formula, amely meghatározza egy ország államformáját, hanem egy eszme, egy világnézet. Egy olyan eszme, amelynek a középpontjában az egyenlő állampolgárok részvételére építő közösség áll, ahol az államnak mindenki számít és megteremti annak feltételeit, hogy biztonságban, nyugalomban, jól élhessenek az emberek.  

Az elmúlt 100 évben Magyarország sok minden volt már. Volt már király nélküli királyság a Horthy-korszakban, volt már demokrácia nélküli népköztársaság a Kádár-érában. A lényeg azonban mindig ugyanaz maradt. A magyarok az elnyomással szemben a szabadságot és jólétet választják, az uralom helyet az elnyomás, a kiszolgáltatottság elutasítását. Így volt ez 1918-ban, így volt ez a második köztársaság kikiáltásakor 1946-ban, így volt az 1956-os forradalomban, végül a harmadik köztársaság kikiáltásakor 1989-ben. Nemzeti tragédia, hogy az az ember, aki akkor a köztársaságiság egyik leghangosabb híve volt, ma lábbal tiporja a köztársaság eszméjét.

Ahogyan ezt az évfordulóra emlékezve Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke elmondta: „A köztársaság elsősorban nem az alkotmányból, akarom mondani az alaptörvényből hiányzik, hanem a mindennapjainkból. A köztársaság ugyanis szabad és egyenlő polgárok politikai közössége. Ahol elfogadjuk egymást ezen közösség egyformán fontos tagjainak és széles körű konszenzus van abban, hogy csökkenteni kell az ember és ember közötti egyenlőtlenségeket. Orbán számára hatalom – tehát saját maga – a közösséget összetartó erő, ezért azonosítja magát a nemzettel. Ezzel szemben a köztársaságpártiak az emberek valódi közösségeiben hisznek.”

Párbeszéd

(kép: Wikipédia)

Csatlakozz!