Megosztás
2014.5.26. |

Az EP választással megkezdődött végre, aminek már rég ideje volt, a választók megtalálták a reset gombot, most jöhet az újraformázás. A legjobb növekedési esélyekkel rendelkező Együtt-PM zöld szociáldemokrata ajánlatának meghatározó szerepe lesz a politika megújításában. Megújuló baloldal a megújuló Magyarországért: ezért fogunk dolgozni.

 

Az azoknak, akik a reset gombot keresik című bejegyzésemben megírtam, hogyaz április 6-i ellenzéki kudarcért nem lehet kizárólag Orbánt hibáztatni, még akkor sem, ha Orbán tényleg mindenre képes annak érdekében, hogy felszámolja a demokratikus politikai versengést Magyarországon. Egyetlen pártként a választást követően azonnal előrehozott tisztújítást hirdettünk, mert tudtuk, hogy a politika megújítása a felelősségvállalással kezdőik. A mi feladatuk egy olyan politikai otthon felépítése, mellyel véget vethetünk a hazánkat gúzsba kötő apátiának, kilátástalanságnak és az egyre növekvő szegénységnek.

 

MSZP

Az MSZP vezetősége semmit sem akart tanulni sem április 6. előtt, sem utána.Mesterházy Attila maga alá szervezte a frakciót, és bízott abban, hogy kibekkelheti az EP választást. Erőből tárgyalva igyekezett pártját sokkal nagyobbnak láttatni, mint amekkora valójában volt, és sajnos érdemi megmérettetés hiányában egy csapnivalóan megkötött közös listás megállapodással rövidtávon el is érte célját. Egy csatát megnyert, ám ezzel épp konzerválta a megújulásra képtelen struktúrákat – még jobban, hiszen akik nem sajtóközleményekből „olvassák” a megújulást, azok tudták, hogy a Mesterházy vezette MSZP évekkel ezelőtt befagyasztotta saját pártját, dehogy akart megújulni. Azonban helyes volt, hogy a PM elindult az együttműködés útján, de fájdalmas volt végigélni, hogy kisebbségben maradtunk a kétpólusú kormányváltás modelljével. Igen, akkoriban kevesebbe voltak azok, akik velünk értettek egyet, pedig jelzés jött számos irányból. Pedig az április 6-i eredmények részletes elemzéséből kiderült, hogy a hagyományos baloldal jelöltjeinél az Együtt-PM korszakváltó jelöltjei rendre sokkal jobban teljesítettek. Az ellenzéki szavazók körében érezhető volt a megújulás igénye, erre válaszolni kellett, mi ezt a magunk részéről megtettük, még ha lehettünk volna karcosabbak is.

A választást követően a szemünk előtt zajlottak a szocialista párton belüli belharcok, melynek első áldozata Molnár Zsolt lett. A nagy tülekedés közben azonban, Lendvai Ildikó szavaival élve, nem világos, hogy az „MSZP csak alszik, vagy már meg is halt”. A párt továbbra sem tudott intellektuálisan innovatív, a szolidaritás és az igazságosság értékeit hitelesen felmutató jövőképet kínálni, miközben az érdekekre épülő párthálózat egyre kevesebb választó számára vonzó. Az biztos, hogy a párt történelmi vereséget szenvedett, sok választókerületben az utolsó helyekre futotta csak. Budapest XII. kerületében például a Jobbikot épphogy megelőzve az MSZP az 5. helyen végzett 7,53 százalékkal, míg a 15 százalékos Együtt-PM kétszer annyi szavazójával a legerősebb ellenzéki párt lett. A Medián 25 legismertebb vezető politikust mérőnépszerűségi listáján a szocialisták mindössze két politikust tudnak felmutatni a lista utolsó harmadában, ebből egyik épp most mondott le elnöki tisztségéről, a Brüsszelbe költöző Szanyi Tibornak pedig már „egy lepukkant Merci nem vonzó”.

A szocialista pártban számos becsületes és tisztességes vidéki vezetővel és még több lelkes és jóravaló aktivistával találkoztam, akik értetlenül, szomorúan és lemondóan fogadták a párt központi vezetőségének manővereit. Ha a választók hangját már nem sikerült, de legalább az ő hangjukat érdemes lett volna meghallani a központban, ezek az emberek többet érdemeltek volna, mint néhány a választókat hibáztató nyilatkozat.

 

DK

_0_1378805483.jpgA baloldali innováció első mozzanata anno Gyurcsány Ferenccel kezdődött, még az MSZP feltörekvő politikusaként hozott olyan lendületet és retorikai eszköztárat a baloldali politizálásba, ami felrázta a baloldali szavazótábort. Gyurcsány jól értett az értelmiség nyelvén, maga mögé állította a véleményformálók jelentős részét is. Lengyel László írt a szárszói találkozó kapcsán egy erős dolgozatot többek között arról, hogy Gyurcsány 2006 utáni kormányzati teljesítménye áldozatául esett politikai színészi képességeinek, a kapkodással, az üres dossziékkal tartott sajtótájékoztatókkal, az elhazudott költségvetési hiánnyal és a demokratikus intézményekbe vetett bizalmat elsöprő őszödi beszéddel, melyről Rauschenberger Péterénél pontosabb elemzést nem olvastam azóta sem. Közhely, hogy ha akkor hátralép és megértést tanúsít hibáival kapcsolatban, akkor valószínű 2014-re üstökösként térhetett volna vissza pártja élére, s nem pedig mint a legmegosztóbb és erkölcsileg legellentmondásosabb politikus. De ő nem ezt az utat választotta. A Demokratikus Koalíció létrehozása óta viseli ezt a kettős jegyet: a baloldali innováció első letéteményesének ereje keveredik a politikai színészet legmegosztóbb mesterének terhes tulajdonságaival.

A közös listás felállást kikövetelő belső ellenzéki szereppel jól használták ki az ellenzéki szavazók elégedetlenségét, az már más kérdés, hogy valószínű mára már a DK vezetői is beismerik, hogy ezzel a felállással sokkal többet vesztettünk, mint nyertünk. Az egyéni választókerületi szintű együttműködés elég lett volna az ellenzék szereplői között, ahogy azt a PM politikusai mindig is javasolták. A DK nyomására létrejött megoldással konzerválódott átmenetileg az MSZP pozíciója, és esett el a frakcióalakítás lehetőségétől az Együtt-PM és a DK is. Ennek a mítosznak egyszer s mindenkorra vége, nem csak azért, mert április 6. kudarcot hozott, hanem mert míg a Mesterházy vezette összefogás listája áprilisban 25,67%-ot kapott, most a három párt összesítve 27,9 százalékot szerzett, amelyből az MSZP-nek kevesebb, mint 11 százalék jutott.

A Demokratikus Koalíció szavazói és aktivistái az MSZP hagyományos bázisából jönnek. A párt hálózatépítési stratégiája az MSZP hálózatának átemelésére épül. Gyurcsány Ferenc érzelmeket egyedülállóan megmozgató retorikai képességei miatt szavazói eltökéltek, aktívak és fegyelmezettek. Nagy valószínűsséggel saját szavazóit a DK tudta a leginkább elvinni szavazni az EP választáson, mint ahogy az is egyértelműen látszik, hogy az MSZP hagyományos bázisán tudtak erősödni a külvárosban és vidéken, ahol számos tehetséges, volt MSZP-s politikust tudnak felmutatni. Az elkövetkező hónapok kérdése lesz, hogy a Medián mérése szerint legnépszerűtlenebb ellenzéki politikus vezette DK képes lesz-e növekedni, és ha igen, akkor az MSZP törzsközönségén túl is képes lesz-e szavazókat megszólítani, vagy a május 25-i teljesítménnyel elérte növekedési plafonját? És persze az a bizonyos kioktató hangnem, amelyet már arcába kapott reggelre a világ, és amely kapcsán Seres László pontosan fogalmaz a hvg.hu-n. Az a bizonyos és ismert kioktató hangnem és a „mindenkit letarolás” politika, csak az kopna már ki a baloldal egy részéből.

 

LMP

A vidékpártiságot hangoztató LMP a budapesti szavazóknak köszönhetően újra bele tudott kapaszkodni az utolsó szalmaszálba, amihez őszintén gratulálok. Ahogy Mach Péter erzsébeti képviselőnk találóan megjegyezte: „Két képviselőt küld Magyarország az európai zöldek frakciójába. A sors fintora, hogy az Együtt-PM egy hiteles zöld mozgalmárt, az LMP pedig egy hiteles liberális gondolkodót.” A Jobbik mellett az LMP volt egyértelműen a nyertese a közös listás felállásnak. A nagy összefogás bejelentése előtt a pártot két százalék körül mérték, azonban a közös lista számos kiábrándult LMP-s szavazót hajtott vissza a párthoz, mely a magyar politikatörténet egyik legsúlyosabb erkölcsi dilemmájára a kívülállás válaszát adta. Kétségtelen, hogy az ellenzéki kudarc sokak szemében értelmetlenné tette azt az erkölcsi terhet, amit a PM politikusai saját egzisztenciájukat is kockáztatva magukra vállaltak a kormányváltás érdekében. És az is kétségtelen, hogy sok beszélgetés és egy világos identitás határozott és kitartó közvetítése kell ahhoz, hogy az összefogásból kiábrándult, jobb híján az LMP-re szavazó emberek megértsék és elfogadják a PM stratégiáját.

LMP.jpg

Az LMP előtt ott lett volna a lehetőség 2011-ben, hogy felnőjön egy új baloldali párttá. Karácsony Gergellyel a párton belül komoly küzdelmet folytattunk annak érdekében, hogy elmagyarázzuk párttársainknak, hogy ha a párt középre pozícionálja magát, akkor azzal csak segíti visszaállni az MSZP-Fidesz kétpólusú versengését. Sajnos a párt néhány vezetőjében azonban olyan erős érzelmek dúlnak a „balliberális” tábor szimbólumai és politikusai ellen, hogy az új baloldali stratégia alulmaradt. Ezzel az LMP egy történelmi lehetőséget szalasztott el, és egyben megágyazott a DK-nak, majd átadta a terepet az Együtt-ben szövetkező Orbán-rendszer ellenes mozgalmaknak, végül elvezetett a szakításig, és az LMP alapítók távozásáig.

Sok LMP-s politikus élte meg elégtételként az LMP frakcióalakítási lehetőségét, főleg az Együtt-PM kudarcához képest. Schiffer András odáig ment, hogy egy facebook bejegyzésben elhatárolódott az Európai Zöld Párt egyik vezetőjétől, mert az hajlandó szóba állni a PM-es politikusokkal, a házbizottság ülésén pedig jegyzőkönyvbe mondta, hogy ő bizony inkább ül egy asztalhoz a Jobbik szakértőivel, mint a PM-eseket is lefedő függetlenekkel. A párt szavazói azonban nem ennyire elvágólagosak, sem Bajnai Gordon, pláne nem Jávor Benedek vagy Karácsony Gergely irányába. Ha lehetőségük van, mint ahogy az EP-választáson volt, akkor szívesen szavaznak egy olyan formációra, mely kedvenc politikusait vonultatja fel, hisz ne feledjük, hogy az LMP történelmi csúcson Jávor Benedek frakcióvezetése alatt volt, és Karácsony Gergő rendre előzi Schiffer Andrást a népszerűségi felmérésekben. Azóta az LMP balra zárt és jobbra nyitott stratégiájával végleg letett a baloldal megújításáról, és nagy kérdés, hogy a kiábrándult Fideszes politikusok begyűjtésével középen mire megy. Én mindenesetre annak örülnék a legjobban, ha lenne egy kisgazda szerzű zöld párt, és egy progresszív-szociáldemokrata zöld párt.

korszakvaltas_dunakeszin.jpg

 

Együtt, PM

Az EP választáson 100 szavazat különbséggel holt versenyben a legerősebb budapesti baloldali formáció lettünk. Mindezt úgy, hogy eddig egyetlen egyszer lehetett ránk szavazni, akkor Dunakeszin Oláh Noémi az Együtt- PM jelöltjeként 22 százalékot kapott egy időközi választáson, amivel akkor is a legerősebb ellenzéki jelölt lett. Aztán alámerültünk a szocialistákkal folytatott tárgyalásokba, saját identitás építésére alkalmas kampányunk gyakorlatilag nem volt április 6-ig,  a DK-val vagy az LMP-vel ellentétben. Ehhez képest a legfiatalabb ellenzéki szövetségként mi vagyunk azok, akik a legtöbb budapesti kerületben kerültünk a Fidesz mögé a második helyre. A belvárosban mindenhol, a budai kerületek döntő többségében, de még Zuglóban, vagy a 16. kerületben is megelőztük az MSZP-t, a DK-t és az LMP-t is, sőt, van olyan 13. kerületi szavazókör, ahol a Fideszt megelőzve a legerősebb formáció az Együtt-PM. Vidéken kevés hely van, ahol élre törtünk, Almádi vagy Érd ilyen például. A megyeszékhelyeken a hagyományos MSZP bázis fegyelmezett elhódítása hozott rövidtávon nagyobb sikert, de meggyőződésem, hogy a kép változhat, ha van időnk építkezni.

Fiatal pártként az újításra nyitott, képzettebb rétegek szavazataira számíthattunk, és ez meg is látszik a szavazóink területi és szociológiai eloszlásában. Ez kijelöli a feladatot és a lehetőségeket is egyben. Az Együtt-PM ugyanis látványos növekedést tudott olyan helyeken is elérni, melyek nem számítanak klasszikus szocialista fellegvárnak: sikerült tehát a hagyományos baloldali táboron kívül is építkeznünk. A Medián felmérése szerint a legnépszerűbb ellenzéki politikus Karácsony Gergely, de ott van az ellenzéki élbolyban Bajnai Gordon és Jávor Benedek is és kíváncsi lennék, hogy mi lenne, ha mérnék Szabó Tímea vagy Szabó Rebeka népszerűségét is. Ezzel a minimális kampánnyal is elértük, hogyaz Együtt-PM a főiskolások és egyetemisták körében a legnépszerűbb baloldali formáció (14%), megelőzve a szakadás előtt még népszerű LMP-t (8%), MSZP-t (5%) és DK-t (1%). Mind területileg, mind szociológiailag úgy fest tehát, hogy abaloldalon új szavazók megszerzésére az Együtt-PM-nek van a legjobb esélye, és a legnagyobb növekedési kilátása is. A legnehezebb feladat természetesen a vidéki építkezés, ami csak kitartó, és alapos munkával lehetséges, de megkezdtük, és saját identitásunk felvállalásával új fokozatba kapcsoljuk.

20140526budapest--masodik-helyezettek-3.jpg

Mindezekből világosan látszik a feladat. Most az a dolgunk, hogy április 6. romjai alól kikászálódva megmutassuk magunkat, elmondjuk, hogy miért választottuk azt az utat, melyet választottunk, de legfőképp, elmondjuk, merre tartunk, milyen országot szeretnénk, és milyen saját korszakváltó jelöltekkel szállunk versenybe az önkormányzati választáson. Azokért a honfitársainkért fogunk harcolni, akik szerint ugyanolyan felháborító Zuschlag János nejlonszatyra, mint Rogán Antal egyre növekvő lakása. Egy fiatalos és hiteles erő felépítése a feladatunk. Mindenekelőtt a politikából kiábrándultak, a munkanélküliséggel és a megélhetésért küzdők és az elvágyódó fiatalok azok, akiknek politikai otthont kell kínálnunk. Mert azok a srácok és lányok, akikkel Várpalotán találkozhat az ember, nekik nem elméleti eszmefuttatás kell a jogállamról, de nem is közlemény a baloldal megújulásról, hanem kézzelfogható tettek, hogy végre újra elhiggyék, hogy számítanak, hogy a politikusok meghallják, nekik is kell egy hely, hogy elhiggyék, van jövőjük. Leginkább értük dolgozunk, és az ő jövőjük, közös jövőnk miatt várjuk mindenki csatlakozását.

Az elmúlt hónapok elképesztő viharai és embert próbáló nehézségei ellenére az Együtt-PM tagjai, szimpatizánsai kitartottak. Tegnap este megkezdődött végre, aminek már rég ideje volt: a választók megtalálták a reset gombot, most jöhet az újraformázás. Május 25. bebizonyította: szükség van az Együttre, szükség van a PM-re, szükség van hiteles, fiatal politikusokra, akik mernek és tudnak európai, zöld, szociáldemokrata politikát csinálni.

A következő évek pedig be fogják bizonyítani, hogy az átformált politikai térképen az új zöld baloldal lesz a fenntartható és szolidáris Magyarország bástyája.

Folytatjuk!