A kormánypárt hazugsággal és csúsztatással vádolja az ellenzéket a rabszolgatörvénnyel kapcsolatban. Mondhatnánk, a bagoly vádolja nagyfejűséggel a verebet, de inkább lássuk, mennyire sikerült a kormánypropagandának megcáfolnia az ellenzék állításait!

Kormánypárti cáfolati kísérlet 1: Hamis ellenzéki állítás, hogy három évre csúszhat a túlórák kifizetése.

Valóság: Azok a dolgozók, akik munkaidőkeretben dolgoznak, a munkaidőkeret végén kapják meg a túlmunkájukért járó pénzüket.  A munkaidőkeret időtartamának megnövelését akár 3 évre is lehetővé teszi a rabszolgatörvény, így nagyon is valós lehetőség a túlórapénz 3 éves csúszása.

Egyes kormánypártiak cinikusan azzal próbálnak hatni a dolgozókra, hogy ezzel ne törődjenek, ha ők maguk nem dolgoznak munkaidőkeretben. Arról sunyin hallgatnak, hogy a munkaidőkeretet a munkáltató jogosult egyoldalúan elrendelni, ehhez még csak munkaszerződést sem kell módosítani. Így a jövőben akár sokkal többeket is érinthet a munkaidőkeret, mint ma. Nem beszélve egyébként arról, hogy a dolgozók közötti szolidaritásnak csak a kormánypártiak szerint gátja az, ha egy hátrány nem egyformán érint minden dolgozót.

Másik kormánypárti érv, hogy a 3 évre növeléshez kollektív szerződés szükséges. Ez viszont nem elégséges garancia, mert van már épp elég rossz kollektív szerződés. Nem véletlen, hogy a munka törvénykönyve jelenleg is számos olyan elemet tartalmaz, amelytől kollektív szerződéssel (vagy üzemi megállapodással) sem lehet eltérni, vagy csak a munkavállaló javára lehet eltérni.

Kormánypárti cáfolati kísérlet 2: Ugyan már, a túlóra önként vállalható, különben is, munkaerőhiány van, ha a dolgozónak nem tetszik valami, majd elmegy máshova dolgozni.

Valóság: A 250 vagy kollektív szerződéssel 300 túlóra a törvény szerint továbbra is kötelező, ha a munkáltató elrendeli. Az elfogadott törvény betűi szerint az ezen felüli (150, illetve 100) túlóra lehet „önkéntes túlmunka”. Ez a valóságban aligha működik majd úgy, hogy a főnöknek bárki nemet mondhat, ha az „megkéri”.  Még akkor sem, ha az egyes ágazatokban és területeken (de korántsem mindenhol) előforduló munkaerőhiány miatt valamivel jobb alkuhelyzetben van a munkavállaló. A kormány következetes munkavállalóellenes politikája következtében a dolgozók kiszolgáltatottságának átlagos mértéke ma is nagyobb, mint a válság előtt.  Ez jól lekövethető a táppénzes statisztikákon: a válság kitörése után alig mert valaki táppénzre menni, mostanában már inkább mernek otthon maradni betegség esetén a dolgozók, de ez a „bátorság” még mindig sokkal kisebb mértékű, mint a válság előtt. Persze, jó lenne az hinni, hogy a válság hatására sokkal egészségesebbek lettek a dolgozók, s ez áll a számok mögött, ám sajnos aligha erről van szó.

Kormánypárti cáfolati kísérlet 3: Az unió ennél több túlórát is lehetővé tesz, nyugaton is ennyi a túlóra.

Az uniós irányelv  azt írja elő, hogy a heti munkaidő nem lehet átlagban 48 óránál magasabb. Ebből kiszámítható, hogy 416 túlóra a felső határ – arról szó nincs, hogy ezt az unió előírná. Pusztán arról van szó, hogy ezzel még a kormány önmagában még nem ütközött bele ebbe az uniós irányelvbe. A hároméves munkaidőkerettel viszont annál inkább beleütközik. Különös érv egyébként ez attól a kormánytól, amely habzó szájjal brüsszelezik.

Hogy az irányelv ezt lehetővé teszi, abból nem következik, hogy a tagországoknak a felső határ közelébe kell nyújtózkodni: a spanyoloknál pl. 80, a franciáknál 220 extra óra dolgozható le.

Csatlakozz!