A trianoni békeszerződés történelmünk egyik nagy tragédiája, amely továbbra is a politikai küzdelmek és vágyak foglya. A közel egy évszázada kötött békeszerződés eleddig begyógyíthatatlan sebeket okozott, amelyek máig éreztetik hatásukat.

A magyar társadalmat nem engedi a fideszes politika, hogy őszintén számot vethessünk a múlttal és levonhassuk a következtetéseket a jövőre nézve. Ezért lehet az, hogy a magyar külpolitika sorra kudarcot vall Székelyföld autonómiájával kapcsolatban is, ahogy ennek nem is olyan rég láthattuk egyik újabb szomorú állomását a román törvényhozásban. A feldolgozatlan, hagymázas politikai múltat erőltető Fidesz képtelen felfogni évek óta, hogy a többségi román társadalom, különösen a székelyföldi románság meggyőzésére való legkisebb törekvés nélkül csak további kudarcokat fog kitermelni a magyar külpolitika.

Azonban fontos beszélni napjaink Trianonjáról, a már kivándorolt és kivándorolni készülő százezrekről, akiket a magyar kormány hazaárulónak tekint, nem pedig erőforrásnak, olyanoknak, akik az ország jövőjének és sikerének zálogai. A Fidesz az elmúlt években pontosan azt csinálta külhonban, mint itthon: megosztotta a magyarságot jókra és rosszakra, a kivándorolt magyarokat pedig megbélyegezte és magukra hagyta.

A Párbeszéd újabb programot készít, amely szerint Magyarországnak nem szűnik meg a felelőssége azokkal szemben, akik elhagyják. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ezeknek az embereknek a biztonsága, anyaországhoz való kapcsolata, identitásuk megőrzése középpontba kerüljön.

Nem egy arrogáns és megbélyegző államra a 21. század 2. évtizedében, hanem egy támogató és szolgáltató Magyar Köztársaságra van szükség, amelyre mindenhol, mindenki számíthat és, ahol mindenki számít.

Budapest, 2018. június 4.
Párbeszéd