Az autizmus világnapján gondoljunk az önellátásra nem képes autista emberekre és az őket gondozó szülőkre is.

A szülőkre, akik őrlődnek, mert nem akarnak szeretett gyermeküktől megválni és lakóotthonba elhelyezni. Már csak azért sem, mert akadnak hírek, amelyek szerint nem bánnak minden intézetben emberségesen azokkal, akiket rájuk bíznak, s egy autista ember erről gyakran be sem tud számolni a kommunikációs nehézségei miatt. Bővebben.

Gondoljunk a szülőkre, akik vállalnák az önellátásra képtelen autista ember gondozását, de képtelenek megbirkózni az anyagi nehézségekkel, mivel teljes állásban nem tudnak dolgozni. A 31 ezer forintos ápolási díj, de még a szigorú feltételekhez kötött 55800 forintos kiemelt ápolási díj sem elegendő a család legszerényebb megélhetéséhez sem, még a súlyosan fogyatékos gyermek után járó magasabb (23300 vagy 25900 forint), de sok éve változatlan összegű családi pótlékkal együtt sem.

Ilyenkor jön képbe a másik szülő, aki hajlandó napi-14-16 órákat dolgozni a család életben maradásáért, ha talál rá lehetőséget. De gondoljunk bele annak a szülőnek a helyzetébe, aki egyedül próbálja nevelni a gyermekét!

Gondoljunk bele az állam részvétlenségébe és irracionalitásába, amely több pénzzel támogatja, hogy az autista gyermek vagy felnőtt intézetben lakjon, minthogy a családban gondozzák. A Párbeszéd szerint az ápolási díjnak el kellene érnie a minimálbért!

Budapest, 2017. április 2.
Párbeszéd Sajtó

Nekünk mindenki számít!
Csatlakozz!