Dorosz Dávid írása a Népszabadságban.

 
A Fidesz elmúlt három éve, a külhoni magyarsággal kapcsolatos tevékenysége a valóság helyett a képzelet birodalmából építkezik. Ezen a területen is korszakváltásra van szükség: felelős módon, közös erővel kell együtt dolgoznunk a külhoni magyarság megmaradásáért, boldogulásáért.

Az Orbán-kormány az összetartozás dalának megjelentetésével már hetekkel ezelőtt megkezdte június 4-e, e kétségkívül fontos, a történelmi emlékezetben is helyet és jelentőséget követelő nap újabb bagatellizálását. Aki már hallotta a dal szövegét, abban rögtön megfogalmazódik a kérdés: mi a célja a kormányzatnak ezzel a nappal? Az eredmény ugyanis nem más, mint hogy jobb esetben újabb terméket helyez fel a kormányzat az általa felépített magyarságbolt polcaira, rosszabb esetben nevetségessé teszi az emlékezet rítusát. Ez utóbbi pedig megengedhetetlen: ezzel a politikai giccsel a Fidesz–KDNP történelmünk egyik legnagyobb tragédiájának évfordulóját gyengíti.

A 2010 óta regnáló kormányzati politika számos szempontot tekintve is képzelt világban él. Fantáziája és a történelmi kiválasztottság tudatában érlelt szemlélete a külhoni magyarságot illetően érte el a politikai abszurd határát. Tény, hogy a politikában elengedhetetlen a fantázia, a vízióadás képességének megléte. Ezek vezethetnek ki ugyanis országokat krízishelyzetekből, nyithatnak új fejezetet egy nemzet történelmében. Ugyanakkor egy vízió „működőképességének” fontos feltétele, hogy az adott politikai közösség képes legyen magára ismerni benne, felismerje benne saját, „személyre szabott” történelmét, azonosulni tudjon vele.

Dorosz Dávid írását a Népszabadságban olvashatja el végig.

(A képet az Indextől kölcsönöztük.)