Mint Orbán Viktortól utólag megtudtuk, a 2010-es országgyűlési választás egy „fülkeforradalom” volt. De a valódi forradalmakkal ellentétben itt nem a tömegek, hanem a kiváltságos kevesek helyzete javult a – valóban forradalmi jelentőségű – változások eredményeképpen. Az állampárttá váló Fidesz vezetőinek és környezetüknek a vagyona és hatalma folyamatosan nőtt az elmúlt nyolc évben, míg a többség helyzete romlott. Az emberek több adót fizetnek (adójóváírás eltörlése, alsó szja-kulcs emelése, áfa-emelés), rosszabb minőségű közszolgáltatásokat kapnak (egészségügy, oktatás stb.), újabb és újabb jogaiktól fosztják meg őket (a demokrácia felszámolásával), egyre gyengébb a szociális biztonságuk (álláskeresési járadék megvágása, jövedelempótló támogatás korlátozása, rokkantjáradékok felülvizsgálata), nő a kiszolgáltatottságuk (közmunka, új hűbériség, a jogállam szétverése, a gazdaság leuralása) – és mindeközben kilopják a szemüket is.

Az Orbán-rezsim pusztítása után Magyarország újjáépítéséhez a baloldalnak is forradalmi erejű eszközöket kell bevetnie. Nem szabad persze eszközöket öncéllá tennünk – de ha van egy olyan intézkedés, amely egyszerre visz közelebb szinte minden fontos, közös célunkhoz, akkor nem követünk el hibát, ha ezt kiemeljük a szokványos közpolitikai beavatkozások sorából. Igen, az alapjövedelemről beszélünk.

Az alapjövedelem programja, amit a Párbeszéd 2015 óta következetesen képvisel, egyszerre számolja fel a nincstelenséget és emeli a kis-közepes béreket; csökkenti a létminimum alatt élők számát és teremt keresletet a hazai kkv-k számára; megteremti az időskor biztonságát és csökkenti a bürokráciát; enyhíti a hatalomnak való kiszolgáltatottságot és javítja a közbiztonságot; csökkenti az iskolai lemorzsolódást és a létbizonytalanságból fakadó stressz egészségre gyakorolt káros hatásait. Nem a levegőbe beszélünk: Európa és Afrika, Észak- és Dél-Amerika országaiban és az indiai szubkontinensen számos kísérlet igazolta az alapjövedelem szerteágazó, az élet számos területén érvényesülő pozitív eredményeit.

A negyedik ipari forradalom kiteljesedésével egyre többen ismerik fel, hogy az átalakuló gazdaság és társadalom számára új intézményeket kell teremtenünk. Nemcsak zöld és baloldali, hanem konzervatív és liberális politikusok; nemcsak Nobel-díjas közgazdászok (Krugman, Stiglitz, Tobin, Friedman, Hayek, Solow stb.), hanem a világ leginkább jövőformáló cégvezetői (Zuckerberg, Gates, Musk stb.) is támogatják az alapjövedelem intézményét. Támogatóan nyilatkoznak az ügyben a számunkra legfontosabb hazai szociálpolitikusok és közgazdászok is Ferge Zsuzsától Misetics Bálintig és Surányi Györgytől Pogátsa Zoltánig.

Az alapjövedelem nem a távoli jövő ködébe vesző fantáziakép! 2014 óta tudjuk a LÉT független szakértői csoportnak (Bánfalvi Istvánnak, Havasi Évának, Radnai Györgynek és társaiknak) köszönhetően, hogy az alapjövedelem Magyarországon akár egyik évről a másikra bevezethető. Ez egy pénzügyileg reális program, amit a Párbeszéd – egy 2200 milliárdos átcsoportosítást jelentő – költségvetési módosító csomag formájában is megfogalmazott. Az alapjövedelem bevezetése forradalmi változást jelent, de kivitelezhető.

Egy forradalomnak azonban a tömegek támogatására is szüksége van. A Fidesz „forradalma” valójában egy puccs volt – és mi, demokrata politikusok abban is különbözünk Orbánéktól, hogy ilyen mélyreható változásokat nem hajtunk végre az emberek feje fölött. Bár reprezentatív kutatások szerint a magyarok háromnegyede (Republikon, 2016), háromötöde (Dalia Research, 2017) támogatná az alapjövedelem bevezetését, ha őszinték akarunk lenni, ki kell mondanunk: a többség nem tudja pontosan, ez mit is jelentene.

És nemcsak társadalmi, de politikai akaratra is szükség van, márpedig a pártok közül még mindig csak a Párbeszéd áll ki egyértelműen az alapjövedelem mellett. Sebaj! Hiszünk az igazunkban, és továbbra is örömmel vállaljuk a vitát. De a legmeggyőzőbb érv az lenne, ha a magyarok – választópolgárok és pártvezetők – saját szemükkel láthatnák, hogyan működik és milyen eredményeket hoz hazai viszonyok közt az alapjövedelem.

Az ajánlatunk a mai ellenzéki – jövőre remélhetőleg parlamenti többséget alkotó – pártok számára a következő: teszteljük le az alapjövedelem programját, és utána döntsünk róla! 10-20 ezer, véletlenszerűen kiválasztott ember bevonásával, 2-3 év alatt, évi 5-10 milliárd forint költséggel megvalósítható a kísérlet. Megtudhatjuk, mit jelent a gyakorlatban, ha minden gyerek után 30 ezer forint, minden felnőttnek legalább a 60 ezer forintos alapjövedelem jár, ha minden idősnek biztosított a 90 ezres alapnyugdíj, ha minden dolgozó legalább nettó 150 ezer forintos minimálbért kap és 30-40 ezer forinttal nő minden kis-közepes fizetés.

Azt javasoljuk, indítsunk mi is kísérleti forradalmat, ahogy teszik azt Finnországban, Skóciában, Kanadában, az USA-ban, Hollandiában, Kenyában, Olaszországban és másutt, szerte a világon! Azt szeretnénk, ha 2018 nemcsak a kormányváltás és rezsimdöntés éve, de az alapjövedelem-forradalom kezdete is lenne.

De addig is, amíg ebben nincs megegyezés a humanista, demokratikus, baloldali pártok között, van jó néhány olyan intézkedés, amely körül konszenzus formálódik. Ilyenek a Zuglói Modell pillérei: a garantált minimumjövedelem, a lakhatási támogatás, az adósságkezelési szolgáltatás, de közmegegyezés övezi a családi pótlék emelésének, az adójóváírás és a többkulcsos adó visszaállításának, a béremelésnek, az álláskeresési támogatás kiterjesztésének, a nyugdíjminimum emelésének ügyét is. Ahogy abban sincs köztünk vita, hogy többet kell befektetni az egészségügybe és az oktatásba is.

Bár részletkérdésekben vannak komoly különbségek az ellenzéki pártok között, abban biztosan egyetértünk, hogy egy igazságosabb, emberségesebb társadalomban szeretnénk élni. És már több esetben bizonyítottuk, hogy ha a célokban egyetértünk, akkor az eszközök kérdésében képesek vagyunk termékeny, eredményes vitákban közös álláspontra jutni. 2018-ban, egy választási győzelem után tehát egy sokszínű koalíció is el tudja kezdeni a helyreállítási munkálatokat, és orvosolni az Orbán-rezsim által ejtett sebeket.

Mi, a Párbeszédben pedig rendületlen meggyőződéssel valljuk, hogy az új, Negyedik Köztársaságot stabil társadalmi alapzatra kell felépíteni, hogy ellenállóbb legyen a politika viharaival szemben, mint a ’89-es köztársaság volt. Olyan országot kell teremtenünk, ahol mindenki számít – és ahol ezek nem üres szavak maradnak, hanem készpénzre váltható alkotmányos joggá válnak.

Karácsony Gergely, a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje

Az eredeti írás a Népszavában jelent meg, ITT.