A népszerű elmélet szerint az emberek a „pénztárcájuk” alapján szavaznak. Szerintem viszont a gyerekeik jövője alapján. Április 8-9: a beiratkozás napja szerte az országban.

Ábel fiunk is szeptemberben kezdi az iskolát. Ha kezdi.

Mert idén hirtelen több mint 25%-kal több gyereknek kell beférnie az első osztályba, mint tavaly.

Azért 25%, mert idéntől nem a május 31, hanem az augusztus 31. előtt születettek számítanak iskolakötelesnek. Az plusz háromhónapnyi gyerek.

És azért több mint 25%, mert most vezetik be a 3 éves kortól kötelező óvodáztatást (anélkül, hogy a szükséges férőhely-bővítést végrehajtották volna); tehát helyet kell csinálni az ovikban a sok új kiscsoportosnak. Mindhiába: az óvodákban a zsúfoltság/ helyhiány még akkor is garantált, ha minden 6 évest suliba küldenek.

És azért is több mint 25%, mert a jogszabályi változások amúgy is szűkítik a rugalmas beiskolázás lehetőségét (azt, hogy ha még nem igazán iskolaérett a gyerek, mehessen egy évvel később).

Mindemellett az egész oktatási rendszer összes szereplője el van bizonytalanítva, és kénytelen-kelletlen igyekszik megfelelni a felső akaratnak – ami a kádári nosztalgiákból, megszorításból, tekintélyelvűségből, szegregációból és inkompetenciából oktatáspolitikát kovácsoló Hoffmann Rózsa vasakarata szerint az, hogy minden gyerek 6 évesen kezdje az iskolát. Ha érett rá, ha nem. Ha van férőhely, ha nincs.

Folytatás dr. Erőss Gábor, a PM társadalompolitikai kabinettvezetőjének blogján.