Harminc évvel ezelőtt repült a levegőbe a csernobili atomerőmű reaktorcsarnokának teteje, és az egymás után bekövetkezett két robbanás örökre megváltoztatta a történelmet, a nukleáris technológiához való viszonyunkat és az európai emberek biztonságérzetét. Nem változott viszont az atomipar hozzáállása: ma is ugyanazokat a féligazságokat és teljes hazugságokat szajkózzák az atomenergiával kapcsolatban, a felelősségükről pedig továbbra sem vesznek tudomást.

Másfél magyarországnyi terület vált sugárszennyezetté, ötmillió ember él ma is szennyezett területen, 200 milliárd dollárnyi kár keletkezett, több tízezerrel nőtt a sugárzással összefüggő daganatos megbetegedések gyakorisága, 40 ezer rendkívüli abortuszra került sor a baleset utáni hetekben, a halálozások nagyságrendjét szakmai becslések tízezresre teszik – ezek a számok határozzák meg az 1986-os csernobili atomkatasztrófa gyászos mérlegét. A kezelhetetlen katasztrófa jelentősen hozzájárult a Szovjetunió összeomlásához, Ukrajna azóta sem tudott kilábalni az akkor kezdődött gazdasági válságból, az ukrán állam sem a környezeti kárelhárításra, sem az áldozatok kárpótlására vonatkozó kötelezettségeit nem tudja teljesíteni nemzetközi segítség nélkül.

Csernobilban nem csak egy atomerőmű dőlt össze, de a biztonságos atomenergia-használat mítosza is megrendült. Az iparnak és a tudománynak ötlete sincs, mit lehetne kezdeni az összeolvadt, ma is durván sugárzó reaktormaggal, a széttört fűtőanyaggal és grafittal – ugyanúgy egyébként, ahogyan Fukusima esetében sincs megoldás a problémák jó részére, köztük a felhalmozódott sugárszennyezett víz kezelésére. Kiderült, hogy a súlyos atombalesetek hatásainak végleges felszámolására, a biztonság garantálására az emberiségnek nincs eszköze – ezt a tényt ma már egyedül az atomipar vitatja, érvek nélkül. Az is világossá vált, hogy a balesetek kárait mindig a társadalom viseli, várhatóan évszázadokon-évezredeken keresztül.

A PM szerint a csernobili baleset nem csak a nukleáris energiatermelés elnyújtott agóniáját indította el, de arra is rámutatott, hogy az atomenergia-használat a technológia jelenlegi szintjén összeegyeztethetetlen a fenntarthatósággal. Az ismétlődő súlyos balesetek a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szerint is részei az atomipar mindennapjainak. A kiutat nem új, más típusú kockázatokat hordozó atomerőművek építése, hanem az energiahatékonyságra és a zöldenergiára épülő energiarendszer kialakítása jelenti. Egy újabb atomrobbanás lehetőségeit nem beárazni, hanem kizárni kell, ehhez azonban meg kell válni az egyre anakronisztikusabb atomerőművektől.

Brüsszel-Budapest, 2016. április 26.

Jávor Benedek európai parlamenti képviselő