Október 6-án érdemes feleleveníteni, miért harcoltak és végül miért haltak meg az 1848-49-es szabadságharcot vezető magyar honvédtisztek. Olyan új világot akartak, ami az egyenlőség, szabadság, testvériség értékei alapján szerveződik. Azért fogtak fegyvert, hogy kiálljanak a jobbágyfelszabadításért, a törvény előtti egyenlőségért, a közteherviselésért – egy olyan Magyarországért, ahol mindenki számít.

Hősök voltak, akik mindent kockára tettek a meggyőződésükért. Példaképek, akiknek az állhatatossága követésre méltó, és akiknek a céljai részint ma is érvényesek.

Ma is olyan hatalom uralkodik, amely fittyet hány az egyenlőségre, amely újra feudális viszonyokat hoz létre: új jobbágyságot és új hűbérurakat, akikre nem vonatkozik a törvény, és akik nem, hogy nem vesznek részt a közteherviselésben, de széthordják azt is, amit mások befizetnek.

Inspiráljon tehát minket az aradi vértanúk bátorsága: ha fegyvert nem is kell fogni, de a kiállással ma is sokan az egzisztenciájukat kockáztatják.

És a hiábavalónak tűnő küzdelmek idején is nyugtasson meg bennünket a szabadságharc tanulsága: a haladás erői, van, hogy csatát, sőt, háborút veszítenek, de az történelem kerekét nem lehet visszaforgatni.

2016. október 6.
Párbeszéd