Három évvel a fukusimai atombaleset után a nukleáris energiatermelés kockázatai ugyanakkorák, mint a katasztrófa idején, az ára viszont – épp a krízis tanulságai miatt – sokkal drágább. Magyarország láthatóan semmit sem tanult az esetből: az Orbán kormány éppen most követi el azokat a hibákat, amelyek a japán tragédiához vezettek.

2011. március 11-én következett be a fukusimai atombaleset, amely súlyosságában, környezeti és egészségügyi hatásaiban is csak a csernobili katasztrófához volt mérhető. Három évvel a katasztrófa után a helyzet még mindig veszélyes, hónapról hónapra újabb és újabb problémákra derül fény. A sugárzó anyag  továbbra is szivárog (épp a napokban érte el az USA és Kanada partjait).  Japán nemzetközi segítséget kért a környezeti károk elhárításához és a szennyezés lokalizálásához, és a szigetországban is felnő majd egy generáció (ugyanúgy, mint Ukrajnában), amelynek esetében az anyák és az érintett utódok is egész életükben rettegve figyelik majd a tudottan magzatkárosító, mutagén és rákkeltő sugárzás esetleges utóhatásait.

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség vizsgálati jelentése szerint a fukusimai baleset bekövetkezéséért és súlyosságáért alapvetően két ok tehető felelőssé (és sajnos egyik sem a szökőár): a függetlenségétől megfosztott, a döntéseinél az üzleti érdekeket előtérbe helyező nukleáris hatóság, továbbá a politika, az erőmű és a felügyelet részéről egyaránt tapasztalható titkolózás, a fontos információk elhallgatása, a tájékoztatás eltorzítása.

A tanulságokat világszerte levonták, kivéve Magyarországon. A magyar kormány a közelmúltban úgy hozott döntést a paksi atomerőmű bővítéséről, hogy sem a szakma, sem az OAH, sem a civil társadalom véleményét nem kérte ki előzetesen, sőt azóta is titkolja az összes fontos információt az érintettek elől. Az Atomenergia Hivatalt közvetlen politikai irányítás, a fejlesztési minisztérium alá rendelték, szakmai függetlenségének még a látszatára sem ügyelve. A magyar nukleáris szektor működését sűrű ködbe burkolják: a 2003-as (de még fel nem számolt) paksi üzemzavarról ugyanúgy csak perekkel lehet érdemi információkhoz jutnia a nyilvánosságnak, mint a paksi bővítéssel kapcsolatos korábbi információkhoz. A magyar kormány új blokkokkal kapcsolatos döntése már a kezdetektől ugyan abban a bűnben fogant, amely a fukusimai katasztrófa tanulságai szerint a legnagyobb kockázati tényező.

A nemzetközi Greenpeace álláspontja szerint „Magyarország egyike azon országoknak, ahol a nukleáris szabályozó hatóság függetlensége még mindig kétséges. Holott a fukusimai tragédia egyik fő tanulsága, hogy a nukleáris katasztrófa bekövetkezésében kulcsszerepet játszott a hatósági függetlenség hiánya.”

Ezt a tanulságot a magyar kormánynak még nem sikerült levonnia: az atomkérdés Orbán Viktor legszűkebb körének magánügye. Ilyen körülmények között pedig bármikor megtörténhet az, aminek nem lenne szabadna megismétlődnie.

Az Együtt-PM szerint a nukleáris biztonság legnagyobb ellensége a titkolózás: Magyarországnak olyan kormányra van szüksége, amelyik tiszteletben tartja a törvényeket, a hatósági függetlenséget és a lakosság információhoz való jogát, akkor is – sőt akkor különösen –, ha atomenergiáról van szó.

Budapest, 2014. 03. 11.

                                                                       Jávor Benedek országgyűlési képviselő